A Dél-Amerikai Divízió támogatja a külföldi missziókat

A humán és pénzügyi erőforrás-befektetések jól mutatják az egyház földrajzi eltolódását.
Felipe Lemos, Dél-Amerikai Divízió és Adventist Review

Edward Heidinger, a Dél-Amerikai Divízió titkára a régió végrehajtó bizottságának tagjai előtt. [Fotó: Gustavo Leighton].

A Hetednapi Adventista Egyház Dél-Amerikai Divíziójának (SAD) titkára nemrégiben tett közzé egy jelentést, amely rámutatott a jelen és a korábbi évtizedek közötti jelentős különbségre. A helyi végrehajtó bizottság ülésén Edward Heidinger, az SAD titkára a Hetednapi Adventista misszióterületek történelmi fejlődését mutatta be világszerte, és azt, hogy a jelenlegi változások hogyan befolyásolják az egyház missziós lehetőségeit.
„Dél-Amerikában külföldi misszionáriusok által terjedt el az adventizmus” – mondta Heidinger. „Most pedig a dél-amerikai misszionáriusok azok, akik számos tengerentúli ország misszióterületeit támogatják.”

Egy elhanyagolt terület
Az adventista misszió kibővítésének kérdése a szervezet korai időszakára nyúlik vissza. Röviddel a Generál Konferencia megszervezése után 1863-ban, az Egyesült Államokban létrejött az első külföldi misszió. 1874-re John Nevis Andrewst nevezték ki az első hivatalos adventista misszionáriusnak Európában (pontosabban Svájcban).
Dél-Amerika azonban látszólag nem kapott ekkora figyelmet. A Generál Konferencia 1889. évi novemberi ülésszakának egyik hivatalos jelentése volt a dél-amerikai adventista misszió kiindulópontja. A dokumentum azt indítványozta, hogy az 1890-es év második felének világszerte összegyűjtött havi szombatiskolai adományait a dél-amerikai adventista misszió megkezdésére fordítsák. Ekkor 4235,95 dollárt gyűjtöttek össze (ez ma 146.668 dollárnak felel meg).
A The Home Missionary című könyvében William White, Ellen White fia, olyan fiatalokról írt szerte az Egyesült Államokban, akik „készek voltak életüket szentelni arra a munkára, hogy az üzenetet Dél-Amerikába vigyék.” Egy évvel később egy Generál Konferenciai ülésen egy jelentés a dél-amerikai szubkontinenst „elhanyagolt területnek” nevezte, kiemelve a régió missziós potenciálját.

Dél-Amerikába küldött misszionáriusok
Heidinger emlékeztette a vezetőség tagjait a Generál Konferencia Külmissziós Bizottsága által 1891. május 29-én tartott szavazásra. Ebben rögzítették, hogy az Adventista Egyház Elwin Snydert küldi ki Dél-Amerikába könyveket osztani. Még abban az évben Snyder Argentínába utazott Albert Staufferrel és Clair Nowlinnal együtt.
A misszionáriusok Dél-Amerikába érkezése olyan emberek igényeit elégítette ki, akik már ismerték az adventista üzenetet, magyarázta Heidinger. Nagyrészt német származású, szombattartó népek voltak, akik felvették a kapcsolatot az adventista vezetőkkel, és kérték, hogy egy lelkipásztor látogassa meg őket.
1894-ben egy szavazat eredményeként Frank Westphalt Argentínába küldték, hogy közvetlen missziót folytasson az ottani hívőkkel. Amikor megérkezett, Westphal találkozott a svájci Geörg Riffellel, aki adventista hitre tért. Riffel eredetileg 1880-ban költözött Argentínába, majd később az Egyesült Államokban, Kansasban élt, és ott lett adventista. Később, 1890-ben, önfenntartó misszionáriusként tért vissza Argentínába. Szolgálata jelentősen hozzájárult az evangélium terjesztéséhez Dél-Amerikában. 1894. szeptember 9-én Westphal megalapította az első dél-amerikai adventista gyülekezetet, az argentínai Crespóban.

1901-ben a legtöbb külföldre utazó adventista misszionárius Észak-Amerikából érkezett. [Kép: Dél-amerikai Divízió]

A dél-amerikai adventista egyház a világmissziók egyik főszereplőjévé nőtte ki magát azáltal, hogy családokat szponzorál a világ különböző pontjain való szolgálatra. [Kép: Dél-Amerikai Divízió]

Önkéntes szolgálat és támogatott misszionáriusok
Az SAD Adventista Önkéntes Szolgálata (AVS) folyamatos növekedést mutat, mondta Heidinger. Az AVS adatai szerint a régió 2021-ben 166 önkéntest küldött ki; 1999 és 2021 között pedig összesen 910 önkéntes jutott el innen az SAD területén kívüli országokba. Ugyanebben az időszakban azoknak az önkénteseknek a száma is jelentősen megnövekedett, akik az SAD-országok területén, de nem saját szülőföldjükön misszióztak vagy evangelizáltak.
Jelenleg két külföldi család szolgál az SAD területén, és 70 SAD család él misszionáriusként a világ más régióiban. Ezeket a misszionáriusokat kifejezetten az Adventista Egyház szervezete finanszírozza. Szerte a világon összesen 351 család szolgál az egyháznak fizetett misszionáriusként szerte a világon. A támogatott családok száma alapján, az Észak-amerikai Divízió után az SAD küldi ki a legtöbb misszionáriust.

Félelmetes kihívások
Előadása végén Heidinger három nagy világterületet sorolt fel, amelyek folyamatos kihívást jelentenek az evangelizáció számára. Ezek között volt a 10/40-es ablak is, az a régió, ahol a legtöbb ember él, de a kereszténység jelentős kisebbségben van.
Heidinger megemlítette a posztkeresztény ablakot is, amely a kereszténység csökkenő lábnyomát tükrözi olyan régiókban, mint Európa, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. A bevándorló tagság növekedése és a gyülekezetüket elhagyó tagok magas aránya is megfigyelhető, különösen a fiatalok körében.
Végül Heidinger utalt a városi ablakra, vagyis világszerte arra az 543 városra, amelyek lakossága legalább egymillió fő. Ezek közül a legnagyobb kihívást a megapoliszok jelentik, mint például Tokió (37 millió lakosú), Delhi (33 millió), Sanghaj (28 millió) és Dhaka (23 millió). „Ezek még mindig hatalmas kihívást jelentenek az adventista evangelizáció számára” – mondta.

A cikk forrása: https://adventistreview.org/news/south-american-division-gives-back-to-foreign-missions