Lelkészek ünnepélyes megbízása

A lelkészi életpálya legfontosabb állomása a felszentelés.

Két év gyakornokság, hat-nyolc év segédlelkészi szolgálat után az unióbizottság hoz döntést a végleges felhatalmazásról. Amennyiben a testület, egyházterületi javaslat és egy látogatóbizottsági jelentést figyelembe véve felismeri az életre szóló, Istentől jövő elhívás jeleit és gyümölcseit, határozatot hoz a felszentelésről vagy meghatalmazásról, amely lelkészi fogadalmat és felajánló-áldáskérő imádságot is magában foglaló ünnepélyes szertartásban valósul meg. A felszentelt és megahatalmazott lelkészi jogosítvány hasonló jogköröket tartalmaz, azzal a különbséggel, hogy a meghatalmazott lelkész csak az adott unió területén végezhet lelkészi megbízást igénylő feladatokat, míg a lelkészi felszentelés világszéles felhatalmazást jelent. A fogadalom, a megbízás, az áldáskérés és a felelősség ugyanaz. Árvai Tamás a Tiszavidéki Egyházterületnél kezdte a szolgálatát, Stramszki István és Frend László öt éve csatlakoztak a Hetednapi Adventista Egyházhoz és a Dunamelléki Egyházterület alkalmazásába kerültek. Életükre és szolgálatukra Isten áldását kérjük ezúton is. (DET)

2020. szeptember 26-án egy különleges szombatban lehetett részünk. A kecskeméti gyülekezetet érte az a megtiszteltetés, hogy megszervezze azt a lelkészszentelő ünnepséget, melynek keretében 3 testvérünk kapott lelkészi felhatalmazást: Frend László a hévízi körzetből, Stramszki István a tatai körzetből és Árvai Tamás a kecskeméti körzetből.

A jelenlegi járványhelyzetből kiindulva és valamennyiünk egészségét szem előtt tartva úgy döntöttünk, hogy nem a kecskeméti kápolnában adunk helyet ennek az ünnepélyes alkalomnak, hanem a nagyobb létszám befogadására képes kecskeméti baptista imaházban, amit sikerült is erre a napra igénybe vennünk.

Az érintett körzetekből összesen 100 fő jött össze ezen a szombaton, hogy együtt ünnepeljünk lelkészeinkkel. A lelkészszentelő istentiszteletet Csizmadia Róbert nyitotta meg, akitől megtudhattuk, hogy mit is jelent a felszentelés és a meghatalmazás, valamint arra is felnyitotta a szemünket, hogy mindannyian kaptunk kézrátétel általi megbízást a szolgálatra (Krisztus misszióparancsa) a keresztségünk alkalmával. Valamennyien rendelkezünk lelki ajándékokkal, melyeket azért kaptunk Istentől, hogy azokkal mások áldására lehessünk.

Ezt követően a felszentelésre váró testvéreink bemutatása következett: Árvai Tamásról Csizmadia Róbert, Stramszki Istvánról Ősz-Farkas Ernő, Frend Lászlóról pedig Bihari Csaba beszélt barátsággal és nagy szeretettel, jó volt őket hallgatni és testvéreink életéről, családjaikról többet megtudni.

A bemutatkozások után Ócsai Tamás beszélt a lelkipásztori szolgálatról az Apostolok cselekedetei 22,14-15. verseiben foglaltak fényében. Pál apostol élettörténetén keresztül elmondta, hogy a lelkipásztori szolgálat sohasem volt könnyű. Kihangsúlyozta, hogy bármely szolgálat, így a lelkipásztori is, Isten kiválasztásával, elhívásával kezdődik. Ócsai Tamás elmondta továbbá, hogy elengedhetetlen feltétele a szolgálatnak, hogy személyesen ismerjük meg azt a Valakit, Aki elhívott minket a szolgálatra, és ha naponta igényeljük az Ő vezetését, akkor nem lesz kérdéses számunkra, hogy mi a feladatunk.

Ezután következtek a lelkészi fogadalom ünnepélyes pillanatai, amikor Isten, a mennyei seregek és Isten földi gyermekei előtt felruházták testvéreinket egyházi tekintéllyel, hogy őrállók legyenek és szolgáljanak, mint pásztorok.

Nagyon szép pillanat volt, amikor lelkészeink és feleségeik letérdeltek egy közös áldáskérő imádságra.

A megbízási okmányok átadását követően, a lelkészcsaládok nevében Ócsai Irénke, a lelkipásztori közösség nevében pedig Csizmadia Róbert köszöntötte a felszentelt lelkészeinket és családtagjaikat egy-egy kedves ajándék kíséretében, valamint az érintett körzetek képviselői is nagy szeretettel köszöntötték őket.

Az Istentisztelet meghittségét és ünnepélyességét emelték az igényes zenei- és kórusszolgálatok.

Az ünnepélyes testvéri együttlétet egy nagyon ízletes közös ebéddel és meghitt beszélgetésekkel zártuk a baptista imaház szép kerthelyiségében.

„Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!” (Zsoltárok 133,1)

Farkas Réka