Iskolapadban

Szeptember elseje van, amikor írom ezeket a sorokat. A természet mintha tudná, hogy iskolába készülnek gyermekeink, esővel búcsúztatja a nyarat.

Az ablakon kopogó esőcseppek megnyugtató, halk zenéje emlékeztet, elérkezett az év új szakasza. Az a része az évnek, amikor a gyermekes családok megpróbálnak felkészülni az újabb iskolaévre.

Gyermekként ebből persze csak annyit érzékeltünk, – és ez így van jól – hogy anya és apa elvisz minket a papír és írószer boltba, ahol illatos füzeteket, új tollat, ceruzát, iskolatáskát kapunk.

Az első nap pedig várakozással teli izgalommal az arcukon elengedjük gyermekeinket iskolába, hogy teleírják a füzeteket, miközben csendben elmondunk egy imát értük.

Elengedjük őket az élet nagy iskolájába, hogy megtapasztalhassák, amit mi felnőttek: Jézusra mindig számíthatnak bármilyen gondjuk is van.

Milyen bátorító Isten szava, ahogyan megszólít szülőt, nagyszülőt, gyermeket és mindenkit, aki keresi Őt:
„Bízzátok rá minden aggodalmatokat, mert gondja van rátok.” 1Péter 5,7
Vagy ahogyan az Ószövetségben található ugyanez a szakasz: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.” Zsoltárok 55,23

Felnőttként is iskolapadba ülünk, hogy megtanuljunk egy fontos „leckét”. Nem az a kérdés, hogy vannak-e aggodalomra okot adó események vagy nincsenek, hogy a jövő félelmetes-e vagy sem. Minden bizonnyal sok-sok dolog miatt aggodalmaskodhatunk, ha akarunk. Atyánk azonban elkéri tőlünk ezt a sok terhet, ami megkötöz és boldogtalanná tesz, hogy adjuk oda neki, aki egyedül képes megoldani őket.

A Jézus élete című könyvben ezt olvassuk Jézusról: „Mivel mindenestől megízlelte az emberi szenvedést és kísértéseket, megérti az emberi gyengeségeket és bűnöket…”

Lesznek rossz döntések, megoldhatatlan feladatok, előfordulhatnak anyagi terhek. Az is lehet, úgy érezzük, nem a megfelelő iskolát választottunk a gyermek számára, hogy a sok ima ellenére az osztályközösség is lehetne jobb. Mindez nem akadályozhatja meg Istent, hogy tervét megvalósítsa életünkben.

Naponta kutassuk akaratát, adjuk át terheinket neki és higgyünk benne, hogy a vége biztosan jó lesz.
A vége biztosan, ez nem is lehet kérdés, hiszen Ő ígérte meg az üdvösséget számunkra.

Addig is gyülekezetként támogassuk a családokat. Ha még nem tettük meg, szenteljünk egy szombatot iskolába készülő fiataljaink számára. Bátorítsuk őket, prédikáljunk Isten hűségéről, imádkozzunk szószékeinkről értük, és beszélgessünk velük, szeressük őket Krisztushoz!

Kalocsai Tamás
egyházterületi elnök

About Post Author