Ne féljetek

A feltámadás egyik legerőteljesebb hozadéka

A húsvét utáni időszak még mindig a feltámadásról szól. Arról az eseményről, amelyben való hit egyfajta elrugaszkodást igényel attól a valóságértelmezéstől, amit megszoktunk. De valami olyan üzenetet rejt, amiben való megbizonyosodás hihetetlen erőt ad és legyőzi a napjainkra szinte uralomra szert tett emberi érzést, a félelmet.

Máté 28- ban az alábbi, ide vonatkozó gondolatok hangzanak el: „Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt. … Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem… Majd mindezek tanújaként átélhetem Jézus ígéretét: … és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”

Próbáljuk meg húsvét történetére úgy tekinteni, hogy lehet, hogy mond valamit számunkra a félelemről és azzal való megbirkózásról.

A tanítványi kör is fél. A legjellemezhetőbb gondolatuk a megfosztottság, hiszen mi minden elveszett számukra:

• remény
• vágyaik
• biztonságuk

Ez is félelem. Gúzsba köti őket, menekülésre fogják, és még most is bénultak. Ez a bénultság nem engedi, hogy közel menjenek a sírhoz.

Az asszonyokkal kapcsolatban is könnyen belátható, hogy félnek, hiszen a hozzájuk szóló üzenet így szól: 5. vers, Ne féljetek! Még erősebb, ha úgy olvasom, ahogy Károli helyesen fordította: Ti ne féljetek Μὴ φοβεῖσθε ὑμεῖς

Majd a tanítványokhoz szóló üzenet 10. vers Ne féljetek Μὴ φοβεῖσθε

Vannak a történetnek további szereplői. Vallási vezetők. Velük kapcsolatban nem ennyire egyszerű azonosítani a félelemérzésüket, de egy kis elemzéssel lélektani tényezők figyelembevételével beláthatóvá válik emóciójuk. Ami be van csomagolva. De arrogáns magabiztosságuk is félelmet takar. Félelmük egyik dimenziója, hogy féltik a hatalmukat. Minden cselekedetük abba az irányba mutat, hogy megtarthassák mások fölötti látszólagos uralmukat.

Mi mit kezdünk a félelmeinkkel? Először is van egy hajlamom arra, hogy rendíthetetlenül magyarázatot keressek rá, miért van bennem félelem. Miért vannak az életben nehézségek, háborúk vagy egyéb viszályok. Persze azt is várom, hogy utat találok arra, hogy hogyan szabadulhatnék meg tőlük.

Talán meredek gondolat, hogy Jézus félt. De az érzés maga nem a bűn kategóriája, félt elszakadni az Atyától. De a feltámadás az ünnepe annak, hogy megállok és csodálom, hogy kilépett félelmeiből és odaadta életét.

Az, hogy az Atyához imádkozott nem vált akaratának erőltetésévé, hanem lehetőséget adott arra, hogy rendíthetetlen kapcsolatban maradjon Atyjával. Ennek beteljesülése a feltámadás.

Itt tehát kettéválik a félelemmel való lét kimenetele: Kétféle hírrel, de ami még fontosabb kétféle érzéssel lehet elmenni az üres sírtól. A feltámadás tanújától. Az egyik, hogy marad a félelem, amit ide-oda csomagolunk valamiféleképpen.

Aki ma itt vagyok, vajon leragadok annál, hogy a félelemtől való menekülés lesz az egyedüli választásom?

Hozhat valami újat Krisztus jelenléte, mert az, hogy nincs a sírban, együtt jár azzal a hírrel, hogy nem egyetlen kimenetele van a félelemmel teli létnek.

Az egyik: a ne félj, mert az üres sír új lehetőséget kínál.
Tulajdonképpen minden más fajta hír álhír és bizonytalanságot hoz. Félelemben tart.
Húsvét híre: elgördült a kő a sírról, vele együtt fordult a kocka. Életünk sorsa jóra fordult.

Valóságlátás új értelmezése tört felszínre, amikor feltárult a sír: félelmeken keresztül vezetett ide az út, talán nem is kellett kikerülni.

Horváth Péter
lelkész