Elnöki üzenet – 2022. 03. 18.

Globális felmelegedés: remélünk. Politika: remélünk. Járvány és háború: remélünk. Pénzügyi válság: remélünk. Reménytelen szerelem: remélünk! A remény „csalfa és vak”? Mindenesetre nem hiányozhat az életünkből. Legyen az megélhetés, vizsga vagy szerelem: a remény dobogtatja a szívünk. Életben tart, és kitartásra ösztönöz. Annyira fontos, hogy a legvégsőkig küzdünk érte és miatta, még akkor is, ha keserű csalódásokon megyünk is keresztül. Martin Luther King így fogalmazta meg a pótolhatatlanságát: „El kell fogadnunk a véges csalódást, de soha nem szabad elvesztenünk a végtelen reményt.” Antoine de Saint-Exupéry pedig miután repülőgépével a sivatagba csapódott, ezt írta jegyzetfüzetébe a könyörtelen, és életét fenyegető környezetről: „Az teszi széppé a sivatagot (…), hogy valahol egy kutat rejt.” Nem feledhetjük: a remény nem maga a cél, csupán az árnyéka. Mégis, melyik a fontosabb? Mi a nagyobb valóság? Az, ami körülvesz bennünket, amit látunk és elszenvedünk? Vagy az, amit csukott szemmel látunk csak és eltölt reménnyel?

Reméld a békét! Ez a remény az, ami a lenti segítséget megvalósítja!

A mai nap találkoztam egy családdal a terézvárosi gyülekezetünkben. Három gyermek a szüleikkel együtt a reggeliző asztalhoz ültek, amit a gyülekezet hite, reménye és szeretete terített nekik. A gyermekek arcát nézve egészen meggyőződtem, hogy a reménynek jó íze van.

Reméld Jézus eljövetelét! Ez a remény nem láthatatlan, hanem valóság, ami mozgatja az életünket és a szolgálatunkat! Az adventi remény együttérzőn fordul az embertárshoz. A Jézus visszajövetelébe vetett remény tiszteletet és szeretetet ad a másik embernek. Az örök élet reménye biztonságot sugároz a körülöttünk élőkre. Jézus adventjének reménye jobb emberré formál bennünket is.

Reméljünk a szívünkkel, reméljünk a lelkünkkel, reméljünk a kezünkkel, reméljünk minden porcikánkkal, mert erre a reményre nemcsak a világnak van szüksége, de nekünk magunknak is!

Csizmadia Róbert
DET elnök