A mai Belgium területén áll egy fakereszt, amelyet egy különleges esemény emlékére állítottak. Az első világháborúban az egymást öldöklő német, francia és brit katonákat a lövészárokban érte a szenteste. A visszaemlékezések szerint – amiből film is készült Fegyverszünet karácsonyra címmel – az ellenséges oldal katonái a farkasordító hidegben, egy kereszt tövében együtt ünnepeltek. Feleségük, gyermekeik fényképével a kezükben címet cseréltek, hogy a háború után majd meglátogathassák egymást, sőt a feljegyzések szerint focibajnokságot is tartottak.

Barátságot kötöttek egymással és kihullott kezükből a fegyver!

Az árkok ma is nagyon mélyek tudnak lenni nemzet és nemzet, ember és ember, sőt sajnos sokszor a családtagok között is. Individualista világunk természetéből fakadóan szűkkeblű a másikkal szemben. Talán a mi „harctereinkről” hiányzik az a bizonyos kereszt?

Pál apostol átélte a golgotai kereszt ellenségeket kibékítő erejét: „…a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. Hiszen Istennek a »balgasága« bölcsebb az embereknél, és Istennek a »gyöngesége« erősebb az embereknél.” (1Kor 1,23-25)

Ma, amikor kontinensünkön arra kell ráébrednünk, hogy a világ alapjaiban változik meg körülöttünk, félelemmel töltve el az emberi szíveket, Isten szava még mindig megnyugvást ad. A kereszt Krisztusa nem gyengült meg az évszázadok során. Ma is „Isten ereje és bölcsessége”. Él és teljes megbékélést hirdet a világnak.

Legyünk mi is a béke hírnökei!

Kalocsai Tamás
körzetvezető lelkész, Veszprém