Presbiterértekezlet a bizalom és közös szolgálat jegyében

A Dunamelléki Egyházterület a vezetői csapat részének tekint minden hivatalban lévő presbitert és gyülekezetvezetőt. A kölcsönös bizalmat és szolgálati készséget jelzi, hogy közel 80 presbiter ill. gyülekezetvezető gyűlt össze február 4-én Budapesten, a presbiteri értekezleten.

Dr. Ősz-Farkas Ernő elnök testvér áhítata után a stratégiai kérdéseket vezette fel, és bemutatta az újonnan szervezett osztályok vezetőit és szolgálati területüket. Dr. Szabó János evangelizációs, Hites Gábor tanítványsági, Horváth Péter lelkigondozói és Kis István sajtóosztály-vezető röviden ismertette a terveket és az eddig elvégzett munkát. Tóth Szilárd az Egyházterületi Bizottság tagjakét a DET projektekért felel. A hatékonyabb irodai munkát Szabó Zsolt általános titkár segíti.

A Miért? Mit? és Hogyan? kérdésekre kerestük a választ a nap elején elhangzott Ige alapján: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét” (Lukács 14:18–19).

Az istenközpontú értékek, az emberközpontú látás és a szolgálatközpontú stratéga motiválta az egyházterület vezetését, amikor a következő évek terveiről, lehetőségeiről gondolkoztak.

A tartalmas nap néhány órájában sok fontos kérdés szóba került. Csizmadia Róbert uniótitkár az egyház tagmegtartási kihívásairól és lehetőségeiről beszélt. Stramszki István a DET anyagi helyzetét ismertette, Kiss Szilveszter TB tag pedig a készülőben lévő mobil missziós központban lévő lehetőségeket. De őszintén beszélhettünk a belső lelkigondozói kihívásokról és más gyülekezeti kérdésekről is.

Az évenkénti tanácskozás igényét és fontosságát tükrözi az alábbi néhány visszajelzés a részvevők részéről (név nélkül):
Mit értékeltél leginkább a tanácskozásban?

„A felszabadult testvéri légkört, az igei alapú közös gondolkodást a megbízatásunk betöltése érdekében.”
„Testvéri együtt gondolkodást, kezdeményező vezetést tapasztaltam.” „Nagyon jó volt, ahogy bátorítva voltunk, pl. hogy gyakoroljuk a felújítási alapra való befizetést.”

„Kihívások és rendelkezésre álló lehetőségek megosztása a vezetőkkel. Annak felismerését, hogy a kapcsolatépítő és evangelizáló törekvésekre egyaránt szükség van. Kommunikáció és az egymással való kapcsolat javítására való törekvés megnyilvánulását, a rendelkezésre álló lehetőségek kiaknázását.”

(Kis István)