„Világosságom az Úr” – Beszámolók az Új advent kórustársaság hangversenyeiről

Az utóbbi hetekben a kórussal két koncerten is tapasztaltuk az Úr különleges, rendkívüli jelenlététét és munkáját, amelyről szeretnénk beszámolni, hogy mindenkit bátorítsunk a Neki való szolgálatra.

Adony, 2022. november 13.

Králl Éva testvérnőnk hívott minket a településre, ahol férjével, Csanda Ernővel fáradoztak az esemény előkészítésén. Adonyban, az előítéleteknek köszönhetően, sajnos az adventistáknak nem volt túlságosan jó híre – bízunk abban, hogy csak eddig!

A koncert szervezése hosszú előzményekkel indult, Évi már körülbelül egy éve vágyott rá, hogy Dávid királyról szóló műsorunkkal ellátogassunk Adonyba. Közel egy évig gyűjtötte a bátorságot, hogy az alpolgármester úr elé tárja a gondolatát, közben nem szűnt meg imádkozni az ügyért. A tanítványi csoportjai is vele együtt könyörögtek a koncert megvalósulásáért miközben vitte a plakátokat, meghívókat és szervezte az eseményt a Művelődési Házban.

Az események azonban váratlan fordulatot vettek. Valószínűleg a már fentebb említett előítéletek okán a szervezési folyamat megtorpant, a koncert hirdetése nem került ki az újságba és az alpolgármester úr is aggodalmait fejezte ki a koncerttel kapcsolatban. Drága testvéreink viszont ahelyett, hogy kétségbeestek volna, vagy lefújták volna a koncertet, megerősödtek abban, hogy jó dolog van készülőben. Évi a kórusnak írt beszámoló levelében így fogalmazott: „Másnap azzal szembesültem, hogy az ígéret ellenére mégsem került az újságunkba a meghívónk, sőt az elektronikusan elküldött meghívók miatt időlegesen letiltott a facebook és a Messenger. Pontosabban biztonsági ellenőrzés alá vonta az üzeneteimet. De ez nemhogy megterhelt volna, hanem felszabadított. Megértettem, hogy ez nem más, mint az én személyes hitpróbám: Isten minden emberi eszközt kivett a történetből, nehogy azokban bízzak. Megértettem, hogy kiváltságom kizárólag benne bízni. Isten Úr minden emberi körülmény felett, még a facebook és a Messenger felett is, és cselekedni fog a maga idejében. Nem maradt más kérésem, csak annyi, hogy dicsőítse meg magát, hogy megtudja mindenki, hogy milyen az Isten valójában.” És ők ezután nem csak hittek, de cselekedtek is. Ernővel elhatározták, hogy imabiciklizést tartanak a faluban. Minden utcán végigmentek, és könyörögtek az ott lakó családokért, otthonokért.

Mi, kórustagok a szervezés ideje alatt csak töredékeket hallottunk a folyamat nehézségeiről. Elszántan imádkoztunk azért, hogy Isten nyitogassa a szíveket, mi pedig méltók lehessünk az Ő üzenetének továbbítására. A hangverseny csodálatosan szépen sikerült. A helyszín kedves és inspiráló volt, de talán még jobban inspirált a feladat: Istent képviselni ott, ahol azt gondolják, „téríteni” akarunk. A hangversenyre meglepően sok ember látogatott el a gondos előkészítő munka eredményeként. És ezek az emberek figyeltek! Az érdeklődésük, nyitottságuk különleges atmoszférát teremtett. A koncert lelki üzenetekben gazdag bevezetője, amelyet Hites Gábor lelkész tartott, talán sosem volt még ennyire személyes hangú. A Szentlélek bátorította a művekről szóló rövid ismertetőket is, hogy mindarról, amit megélni igyekszünk, szavakkal is bizonyságot tudjunk tenni.

A hangverseny végén az Alpolgármester úr szót kért. Mindannyiunknak hála ébredt a szívében, amikor kedves szavakkal méltatta a koncertet és visszautalt egy-egy igei üzenetre is, ami abban a pillanatban valósággá vált számára.

Szada, 2022. november 20.

Hetek óta készültünk erre a hangversenyre, túl azon, hogy a darabokat alaposan megtanultuk, – volt is már több helyszín, ahol előadtuk, – most különösen imádságos szívvel vártuk a lehetőséget. Jótékonysági koncertünk kedvezményezettje ugyanis a Vodics család volt, egy háromgyermekes anyuka, akinél egy éve vesedaganatot diagnosztizáltak, és azóta négy áttét is keletkezett. Barbiról -, akit sokan „Kürtös-Barbiként” ismernek, hiszen férjével együtt kürtöskalács készítésből éltek, – az orvosok már gyakorlatilag lemondtak. Tibor hűségesen ápolja feleségét, de a 24 órás jelenlét nem teszi lehetővé, hogy dolgozni is tudjon. Ezért is fontos volt, hogy minél többen eljöjjenek meghallgatni a koncertet, hogy jelentős anyagi segítséget tudjunk nyújtani számukra. Legalábbis mi így számoltunk.

Az Élő Remény Szadai Baptista Gyülekezet – már a nevük is beleillik a történetünkbe – adott otthont a koncertnek. Csaba, a gyülekezetvezető személyes jó barátunk, együtt imádkoztunk vele is, sőt tőlük jött a család támogatásának ötlete is. Azt mondta, ha közel 200 000.- forintot sikerül összegyűjtenünk, a gyülekezet kiegészíti még, ami hiányzik.

Dávid királyról énekeltünk, így a koncert elején, Hites Gábor lelkész egy alapos összefoglalót tartott Dávid kalandregénybe illő életéről, és annak állomásairól, tanulságairól. Arról is szót ejtett, hogy Dávid élete végén népszámlálást rendelt el, amit Isten korábban megtiltott, hiszen nem a fegyverforgatók erejében, hanem Istenben kellett bíznia Izrael minden vezetőjének, és katonájának. (II Sám. 24)

Szebbnél szebb darabokat énekeltünk, Gomólka, Tomkins, Goudimel, Rossi, Schütz, Beischer-Matyó Tamás, és Bruckner szerepelt a repertoárunkban. Talán ilyen jól még sosem énekeltük ezeket a darabokat. Mintha nem is mi énekeltünk volna csak, hanem mindannyiunk őrangyala is beállt volna a kórusba. Egyre több arcon láttuk, ahogyan eléri az embereket a gyönyörű muzsika, ahogy nyílnak meg a szívek, hol öröm, hol meghatottság látszott a szemekben. Mi is nagyon élveztük, számunkra is új tartalommal töltötte meg Isten a sokszor énekelt műveket. Pedig nagyon észnél kellett lenni, mert a gyűjtést a család bemutatásával, az adományok számolását, a végeredmény kihirdetését spontán kellet megoldani, szemvillanásokkal, bólintásokkal jelezni, mindezt a műsorba illesztve.

Az utolsó darabunk előtt előre hívtuk a házaspárt, – csoda volt már az is, hogy Barbi ilyen sokáig bírta, sőt élvezte a koncertet -, és Csaba vezetésével a kórus-koszorúban imádkoztunk a házaspárért. Nagyon megható és felemelő volt: a házaspár, a közönség és a kórus eggyé vált, mindenki érezte a békességet és szeretetet, ami embertől emberig áradt abban a gyönyörű kis imaházban.

Nem voltunk sokan, még talán 50 fő sem volt a hallgatóság, mégis 400 000.- forintot sikerült átadnunk a házaspárnak a négy élelmiszeres kosár, a nagy zsák krumpli és hagyma mellé. Pont a kétszerese, mint amiben reménykedtünk. Nem a közönség nagyságán, hanem a hallgatóság segítőkészségén, megindult szívén múlt az összeg. És mégsem ez volt a legnagyobb csoda, pedig ezért sem győztünk hálát adni. A „családunk” megérzett valamit abból, amit mi is úgy kaptunk, hiszen továbbadásra kaptuk: Isten szeretetét, békességét, gondviselését. Élő reménységet arra, hogy az Ő kezébe helyezett élet jó helyen van, történjék bármi is. Természetesen nem engedjük el a kezüket, továbbra is segítünk, amiben tudunk, ahogyan Isten használ minket a feléjük való szolgálatban.

Juhász Zsuzsa és Várhelyi Rita