A kétes hírű nő

Egyszer egy zsidó nemzetiségű adventistával beszélgettem a betlehemi történetről. Azt mondta, hogy ha ma egy terhes nő szállást kérne éjszakára, de nem lenne hely a házban, inkább a család költözne ki az istállóba, csakhogy az asszonynak rendes szobát biztosítson. Máriával és Józseffel azonban nem ez történt. Hiába volt Mária áldott állapotban, Betlehemben senki sem akadt, aki befogadta volna őt. Vajon miért? Zsidó barátom magyarázata egyszerű volt: Betlehemben mindenki tudta, hogy Mária gyermeke házasságon kívül fogant. Jézus szülei a megvetés miatt nem kaptak szállást Betlehemben.

Ahogy tovább vittem a gondolatot, érthetővé vált számomra, miért akarta eleinte József elbocsátani jegyesét. József, az ács „igaz” ember volt – írja Máté evangéliuma 1. fejezet 19. verse. Márpedig egy „igaz” ember nem kompromittálhatja magát egy kétes hírű nővel. Sőt, megszégyenítés és megkövezés vár a lányra – erre szólít fel ugyanis Mózes 5. könyve (22,20–21). József azonban – habár „igaz” emberként nyilvánvalóan ismerte az ószövetségi utasítást – nem akarta megszégyeníteni azt a lányt, akit szeretett. „… elhatározta, hogy titokban elbocsátja”.

– Hadd legyen boldog azzal, akitől a gyerek van – gondolhatta.

„Amikor azonban ezt végiggondolta magában – folytatja Máté (1,20; 24) –, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. (…) József pedig (…) feleségül vette őt.”

Habár az egész vallásos közösség házasságtörőnek tartotta Máriát, és amolyan zabigyereknek Jézust, József – mivel „igaz” ember volt ¬– melléjük állt, szerette és támogatta őket. Érdemes megjegyezni – bár ez már túlmutat a betlehemi történeten –, hogy a felnőtt Jézus ugyanígy viszonyult a társadalom kirekesztettjei felé: szerette, megvédte a „bűnösöket”, végül pedig meghalt értük.

Karácsonyra, a szeretet ünnepére készülve érdemes végiggondolni, vajon ránk mennyire hatnak a társadalom által előírt skatulyák és bélyegek? Vajon mennyire hagyjuk magunkat befolyásolni a különböző előítéletektől? Vajon mennyire vesszük át a politika veszélyesen leegyszerűsítő, fekete-fehér gondolkodását? Vajon mennyire vesszük át gondolkodás nélkül vallási közösségünk stigmatizáló és kirekesztő mentalitását? Vagy tudunk-e úgy szeretni, ahogyan József szerette a kétes hírű feleségét? Tudunk-e úgy szeretni, ahogyan Jézus szerette a házasságtörő nőt (János 8. fejezete)?  Tudunk-e úgy szeretni, ahogyan Jézus apja szeretett, ahogyan – hogy érthetőbben fogalmazzak – Jézus Atyja szeretett (János 3,16)? Legyünk „igazak” – ahogyan József is az volt!

Árvai Tamás
a kecskeméti körzet lelkésze