Mint egy fényfüzér, elűzi a sötétséget

„Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.” (Kol 1,13-14)

„Nem attól fél az ember, hogy egyedül van a sötétben. Attól, hogy nincs egyedül.” A sötétség mindig félelemmel tölti el az embert. Az, amikor nem ismerjük, hogy mi van előttünk. Ha a sötétben botorkálunk, előfordulhat, hogy orral tapogatjuk ki az előttünk lévő akadályt. A sötétség mindig egyet jelentett a nehézséggel, a félelemmel.

Az advent heteibe érve szinte az egész világ feldíszíti a lakását, díszbe bújtatja a bútorokat. A legjobb rész pedig, hogy fog egy fát, amit ragyogó gömbökkel és nem utolsó sorban fényárba burkolja. Nálunk az a szokás már évek óta, hogy ilyenkor a nappaliban legalább egy fényfüzér egész este világít. Amikor kilépek az éjszaka közepén a szobából, mert felsír valamelyik gyerek, tökéletesen látok mindent, ami előttem van. Az a kis fény pont elég, hogy mindent észrevegyek.

Ezekben a hetekben a világ megemlékezik arról, hogy a fény eljött a földre. A világon szinte mindenhol megemlékeznek róla, hogy született egy gyermek, valahol egy kis országban, egy város szélén álló fogadó istállójában, akit királyként tiszteltek. Élete első pillanatait egy olyan ágyban töltötte, ahol máskor állatok ettek. Egy király, akiről még alig tudta egy marék ember, hogy majd hamarosan megváltoztatja a világot.

Most a várakozás idejét éljük. Rengetegen várva várják a király megszületésének emlékünnepét. Azét, aki a világra elhozza a fényt. A te életedbe elhozza a fényt, Aki, mint egy fényfüzér, elűzi a sötétséget, és betölti életedet fénnyel.

Kétezer éve várták egy gyermek születését, és mi ma ünnepelünk, mert a fény vele együtt jött el. Ünnepelj, öltöztesd fényárba a szíved, mert Jézus érted is megszületett és meghalt!

Ünnepelj és várj, mert hamarosan visszatér!

Ömböli Dávid
a kaposvári körzet lelkésze