Türkiyében az adventisták mozgósítással válaszolnak a pusztító földrengésre

Egy ivóvizet szállító nyerges vontató teherautó, amelyet a Hetednapi Adventista Egyház néhány tagja vásárolt Nyugat-Türkiyében, pár nappal a 2023. február 6-ai földrengés után, azon forgalom része volt, mely az ország déli részén tartott kelet felé.

A Délkelet-Türkiyét* és Észak-Szíriát pusztító katasztrófa után néhány nappal a csoport gyorsan egyesítette erőforrásait, hogy vizet vásároljon a katasztrófa sújtotta területen élőknek. Azokban az órákban, amelyeket a csoport együtt töltött a segélyszállító járművekkel zsúfolt autópályán, egy beszélgetés hozta össze őket. Sofőrjük, egy helyi üzletember, aki a teherautó tulajdonosa volt, önként ajánlotta fel járművét a víz szállítására.

A rakományt kísérő egyik tag így emlékezett vissza: „Egyszer sírni kezdett, amikor elmondta, mennyire lelkesítette, hogy bár nem törökök vagyunk, mégis ott vagyunk, hogy segítsünk az ő népének”. A csoport projektjébe való befektetése személyes érintettségéből fakadt; két lánya, akik Türkiye egyik legsúlyosabban érintett területén élnek, túlélték a katasztrófát, de minden éjjel kint aludtak a kocsijukban, fagyos hidegben.

Mozgósított tagok

Miközben a világ nagy része szörnyülködve figyelte, ahogy a földrengésről szóló hírek lassan felszínre kerültek a romok alól, az adventista tagok több mint két tucat törökországi helyszínen online találkoztak a rengést követő napon, hogy megvitassák, mit tehetnének egy ilyen katasztrófa közepette. A térség logisztikai nehézségei miatt tudták, hogy hivatalosan nem tudnak segíteni.

Azon töprengve, hogyan segíthetnének, ilyen kérdéseket tettek fel maguknak: Mit tehetünk? Milyen erőforrásaink vannak? Mit adhatunk? Hogyan tudunk együttműködni a hivatalos segélycsatornákkal? Mit tehetünk együtt, egyesítve erőfeszítéseinket?

Azzal a kijózanító felismeréssel tették fel ezeket a kérdéseket, hogy Türkiye minden adventista tagját számon tartották. A felelősséget mérlegelve az egyik tag megjegyezte: „Nem nézhetjük tétlenül. Azért vagyunk itt, hogy felajánljuk, amink van”.

Egy ilyen válsághelyzetben a teljes tagbevonás sokkal több, mint egy szlogen, mondták a regionális egyházi vezetők. Az egyik csoport napokon belül 30 takaró megvásárlására gyűjtött pénzt egymás között. Mások élelmiszert, paplant és meleg ruhákat gyűjtöttek össze saját polcaikról és szekrényeikből, és elszállították azokat a kormányzati elosztóközpontokba.

Az egyik gyülekezeti tag, aki egy helyi egyetemen dolgozik, összehívta barátait, hogy ruhákat vásároljanak és adományozzanak azon 16 ember számára, akiket az egyetemi kollégiumban szállásoltak el, és a tervek szerint még többen fognak érkezni. Egy másik tag, aki belevetette magát abba, hogy segítsen különböző áruk összegyűjtésében és kiszállításában, nem csak az otthonát veszítette el. Habár néhány családtagját élve emeltek ki a romok alól, másokat azonban eltemettek. Néhányan még mindig eltűntként vannak nyilvántartva. Az életben maradt nyolc távolabbi családtagját több gyülekezeti tag „örökbe fogadta”, akik elkötelezték magukat amellett, hogy mindannyiukat biztonságos helyre költöztetik.

“Úgyhogy imádkozunk és dolgozunk”

Türkiye-szerte az adventista tagok fáradhatatlanul befektetik idejüket és pénzüket, összefognak másokkal, együttműködnek a kormányzati folyamatokban, és együtt sírnak a sírókkal. „Minden odalett. A halál ott van mindenütt. Olyan keveset tudunk tenni” – mondta egy tag, miközben egy egész rakomány élelmiszeres dobozt vitt az egyik katasztrófa sújtotta területre. „De mindig van lehetőségünk imádkozni” – tette hozzá.

Egy másik tagja az egyházunknak, aki jelentős mértékben részt vállal az éjjel-nappal tartó segítségnyújtásban, kifejtette: „Szorosan együttműködünk a kormánnyal, hogy hozzájáruljunk, amihez csak tudunk, de a legsúlyosabban érintett területek el vannak zárva a hozzánk hasonló civilek elől”. Vigasztalásuk – és reményük – abban a tudatban gyökerezik, hogy Isten minden akadályon, minden korláton átvezetheti őket. „Úgyhogy imádkozunk és dolgozunk” – mondta. Azon a több tucatnyi imacsoporton kívül, amelyek rendszeresen találkoznak Türkiye-szerte, az imára való felhívás szól az egész Közel-Keleti és Észak-Afrikai Unió (MENAU) tagjaihoz – az érintett területeket magában foglaló egyházi területekhez – és az egész világhoz.

Olyan Istent szolgálunk, aki látja a túlpartot

Rick McEdward, a Közel-Keleti és Észak-Afrikai Unió missziós vezetője elmondta, hogy ismeri az ima erejét. „Az imák, amelyeket világszerte e helyzetért mondanak el, most hatalmas bátorítást jelentenek” – mondta. „Imádkozzatok türkiyei tagjainkért, akik ott segítenek, ahol tudnak. Imádkozzatok az ADRA szíriai csapatáért, akik órákon belül munkába álltak, és egy olyan régióban nyújtottak segítséget, ahol nincsenek adventista tagjaink”.

Az emberi erőforrásokon túlmutatókat is kiemelve McEdward a világegyházhoz fordult. „Bármennyire is tehetetlennek érezzük magunkat ilyen körülmények között, olyan Istent szolgálunk, aki látja a nehézségeken túli világot is és képes megáldani azokat, akiknek most olyan nagy szükségük van erre” – mondta. „Imádkozzatok velünk együtt. Imádkozzatok értünk. Imádkozzatok, hogy Isten minden cselekedetünket felülmúlva munkálkodjon, hogy közel hozza az Ő jelenlétét és segítségét”.

* Türkiye – 2021 óta az ország szorgalmazza, hogy a nagyvilág is vegye át általuk használatos helyesírást és kiejtést.

A cikk forrása: https://ted.adventist.org/news/in-turkiye-adventists-mobilise-in-response-to-devastation