„So what” — avagy „És akkor mi van?”

Vajon az újbelgrádi szerb gyülekezetalapítás kapcso-lódhat-e a „So what” feliratban kifejeződő elidegenedéshez?

Egy pillantás a belgrádi villamosvonal térképére megmutatja, hogy a villamosok milyen sokféle útvonalon közlekednek, és milyen megállókat tesznek meg útközben. Újbelgrád esetében sok megállóban ez áll: „Blok 21”, „Blok 23”, „Blok 42”, „Blok 45” – összesen 72 blokovi (tömb) van, amelyekben körülbelül 250 000 lakos él. Az egykori mocsaras területre épült, és a Száva folyó kanyarulatában, a Duna találkozásánál vízzel körülvett 1938-as települést úgy tervezték, hogy az alapja, a korona ékköve legyen annak, milyen jól működik a modernista tervgazdaság az emberek számára.

Az egyik leghatékonyabb és leggazdaságosabb módja a belgrádi közlekedésnek, a villamos 1892 óta része Belgrád életének, jelenleg 10 útvonalon, összesen 43,5 kilométer hosszan közlekedik.

Újbelgrád a legtöbb tedNEWS-olvasó számára nem ismeretlen, hiszen 2018 nyarán több mint 1200 Transzeurópai Divíziós (TED) lelkipásztor találkozott együtt az újbelgrádi Száva-központban.  Sőt, nemrég, 2020 II. negyedévében a 13. szombati felajánlás egyik kijelölt projektje egy itteni új gyülekezet létrehozásának támogatása volt.

„És akkor mi van?”

Nem is sejtette a művész, hogy az összes fal közül, amit választhatott volna, olyanon sikerült nyomot hagyni, amelytől kevesebb mint 50 méterre hamarosan egy új istentiszteleti, szolgálati és missziós közösség indul, amely elkötelezett az „És akkor mi van” válság támogatásában és megoldási kísérletek beindításában. Az angolul odafirkált üzenet felkeltette a figyelmemet, amikor meglátogattam ezt az új, 13. szombati felajánlással finanszírozott épületet.

Ennek az új és izgalmas szolgálatnak a kontextusában továbbra is az a „So what” üzenet foglalkoztat, amely mintha „figyelmeztető jelként” maradt volna meg az új gyülekezetalapítás vezetőinek és tagjainak. Sok más nagy európai városhoz hasonlóan, a háború utáni városi álom, és az óriási betontömbökből álló lakóházak építése városi dzsungellé alakította a látképet, amelyben elvesznek a lakosok. Ez az a valóság, amit a „So what” üzenet olyan erőteljesen közvetít. A közös tapasztalat sokak számára az „elidegenedés” volt és még mindig az, ahogy az Egyesült Királyság béli Birminghamben, úgy a szerbiai Belgrádban.

De ez az üzenet egyúttal emlékeztet bennünket arra a kritikus kérdésre is, amelyet közösen vagyunk kénytelenek feltenni: „Ha az egyházunk nem lenne többé ebben a városban, észrevenné-e bárki a közösségből, hogy eltűntünk?”.  Vajon a „So what” üzenet — vagy magyarul, „És akkor mi van?” — nem vizuális emlékeztető-e arra, hogy az istentisztelet misszió nélkül nem teljes?

Remény a zűrös időkben
Belgrádban vagyok, hogy megfigyeljem és támogassam a Mark és Teenie Finley által vezetett mini találkozósorozatot, amely idén már a harmadik missziójuk a Transzeurópai Divízióban (TED). Dragan Grujicic lelkész, a Délkelet-Európai Unió Konferencia (SEEUC) elnökének és csapatának meghívására Finleyék Szerbiában vannak, hogy egy üzenetsorozatot osszanak meg abban a témában, hogy mit jelent „Újra reménykedni”. A cél az, hogy a Szentíráson alapuló lelki reménység üzenetét vigyék el az emberekhez, hogy vigaszt nyújtsanak a hívő tagoknak és a közösségnek, azzal a meghívással, hogy céltudatos és boldog életet éljenek, függetlenül az elhúzódó nehézségek, bizonytalanság és krízis eseményeitől. Ugyanakkor ez a nehéz időszak jogos, kihívást jelentő és zavarba ejtő kérdéseket is felvet: „Hol van Isten ebben az egészben? Ő a felelős a problémákért, amelyeket korunk kihívásai felvetnek, legyenek azok személyesek, természeti események vagy az emberiség által okozott háborúk következményei?”

Finley számára nem idegen Szerbia, 1988-ban tartott itt először evangelizációs sorozatot, amikor a TED lelkészi osztály vezetőjeként szolgált. Nemrégiben pedig, 2012 júniusában Finleyék ismét ellátogattak Belgrádba.

Ellentétben azzal a „vészhelyzettel”, amellyel Európa az év elején, februártól áprilisig szembesült, amikor menekültek hada érkezett hirtelen Ukrajnából a szomszédos országokba, például Lengyelországba, Magyarországra és azon túlra, az év innenső végén más a hangulat. Bár látszólag nyugodtabb, a háború nap mint nap folytatódik, és a kontinens még mindig konfliktusokkal küzd, ismét a saját területén belül. A kelet és nyugat közötti stratégiai geopolitikai törésvonal mentén elhelyezkedő Szerbia más európai nemzetekkel együtt hihetetlenül nehéz mindennapi gazdasági kihívásokkal néz szembe – a háború által közvetlenül súlyosbított lakhatási válsággal és az októberi 15%-os inflációval.

Remény a nehéz időkben…
A minisorozat december 2-5. között, péntektől hétfőig tartott a belgrádi központi gyülekezetben, minden este Teenie Finley egészségügyi előadásával kezdődött, amely azt az elvet tanította és erősítette meg, hogy a testi, érzelmi és lelki egészség elválaszthatatlanul összefügg.

A sorozat a második eljövetelről szóló bibliai hit magyarázatával zárult, amely prédikációt Finley már sok százszor prédikált. Ebben a kontextusban és ebben az időben viszont úgy tűnt, hogy előadásában a szokásosnál több erő, szenvedély és mélyen személyes meggyőződés volt. A fiatalok és fiatal felnőttek válaszul elkötelezték magukat a jövőbeli keresztség mellett.

A sorozat összes előadása és prezentációja felkerült a YouTube-ra a SEEUC médiacsapatának, Tome Mascovnak (rendező) és Pavle Jovanovićnak (producer) a jóvoltából. A sorozat minden egyes programja Teenie Finley egészségügyi előadásából áll, inspiráló zenei aláfestéssel, amelyet főként a Belgrádi Központi Gyülekezet fiatal felnőtt tagjai adtak elő. Az előadások többségét szinkrontolmácsolással angolról szerb nyelvre fordították.

A cikk forrása: https://ted.adventist.org/news/so-what

 Írta: David Neal
Fordította: Henter Zsombor