Műalkotás

„Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. […] Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.” (Kol 3,9-12; 14)

Gyermekkoromban, a kortársaimhoz hasonlóan, én is rengeteget rajzoltam, de mindig az volt a gondom az elkészült műveimmel, hogy „nem éltek”. Hiányzott belőlük az a varázs, amit a mesekönyvek lapjain lévő illusztrációkban láttam. Hiába voltak azok is papírra nyomtatott rajzok, bennük láttam az életet, az én rajzaimban nem. Pedig volt, ami egész jól sikerült, pláne amikor a zsírpapírt a könyv lapjára téve egy az egyben átmásoltam, de az enyémben még akkor sem volt meg a lényeg.

Ma ezen az igén keresztül Isten egy alkotásra hív minket, a minta pedig a mi Teremtőnk, a Fiú Isten, Krisztus. Figyeljük Őt, újuljunk meg napról napra, és formálódjon ki bennünk egyre jobban az Ő képe! Ez nem megy másként, csak ha személyes kapcsolatot ápolunk Vele, amin keresztül mind jobban és jobban megismerhetjük. A bibliai történetek és a mindennapi tapasztalatok által Ő újabb és újabb oldaláról szeretne bemutatkozni nekünk, hát engedjük, hogy azzá váljon a személyes életünkben, aki Ő valójában: Isten, a mi Megváltónk!

Ha valóban a kapcsolatra helyezzük a hangsúlyt, és engedjük, hogy Ő formáljon és alakítson minket, akkor a lényeg sem fog elmaradni. Akkor nem egy szürke másolat fog bennünk élni, hanem az élettel teli Krisztus. Törekedjünk arra, hogy minél jobban megismerjük Őt, és mondjunk nemet mindarra, ami nem Ő. A kirekesztésre, a másikról való pletykálásra, a törvényeskedésre, arra, hogy a betű sokszor fontosabb, mint az az ember, akiért Krisztus az életét adta.

És mondjunk igent mindarra, ami Tőle jön! A befogadásra, elfogadásra, a másik iránti tiszteletre, türelemre. Arra, hogy minden reakciónk előtt tudatosítsuk magunkban: az éremnek két oldala van – mi pedig abból csak az egyiket látjuk, azt is inkább csak úgy tükör által, homályosan. Mondjunk igent a kegyelemre, ami nemcsak nekünk adatik, hanem mi is adhatjuk a másiknak! Mondjunk igent a józanságra és mértékletességre, és a mindenféle internetes „hitvédő” tartalom helyett olvassuk a Bibliát! Mondjunk igent a szeretetre, „mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol 3,14)!

Mondjunk igent Krisztusra!

Szilvási-Csizmadia Andrea
TB tag, lelkész