A mozgó missziós utánfutó szombaton Lovasberénybe volt hivatalos, nem a szokásos Cziráki fesztiválra, hanem a helyi Művelődési ház által szervezett családi napra.

A programunk alapja a szokásos eü. szűrések és tanácsadás volt. Közel hetven fő látogatott meg minket, amiből három különleges tapasztalatunk volt.

Egy középkorú, dohányos, fiatalos asszony, akit a rossz tüdőkapacitás eredménye döbbentett meg, és ennek kapcsán tudtunk komolyan beszélgetni az életmódváltás gyakorlati lepéseiről, a mai nap fontosságáról a döntése szempontjából.

A másik, idősebb hölgy, aki szintén nikotinfüggésben szenvedett, feltűnően határozottan kérlelt, sőt szinte kényszerített, mondjam el, hogyan szoktam le a dohányzásról, mondjam el a történetem. Ez lehetőséget adott arra, hogy Isten az én életemben véghez vitt szabadítási csodáját megoszthassam. Ennek kapcsán nagyon komoly és őszinte beszélgetésünk lett.

A harmadik asszony, aki ötvenegy éves volt, de inkább hetvennek nézett ki. Aki a fiával jött, és aki elbeszélte, hogy közel egy éve vesztette el a menyét, a kisunokája segítése a fia erősítése, támogatása, az otthoni feladatok, a három műszakos munkája, a sokszoros reménytelennek tűnő napok szinte teljesen megtörték.

Erősen éreztem, ahogy hallgattam őt, hogy nyíltan kell beszéljek Jézus szeretetéről, az ige hatalmáról. Végül felajánlottam neki egy Bibliát, amit nagy örömmel elfogadott.

A mai nap újra nyilvánvalóvá tette számomra, ha én kész vagyok a szolgálatra, nem vagyok egyedül. Tudom, hogy Isten végtelen szeretettel szeret, és ez nem teológia, hanem érzem, hogy szeretni tudom az embereket, van türelmem hozzájuk, akkor felismerhetem a lehetőségeket, amiket kapok, hogy segíthessek a magam tapasztalatán, megélésén keresztül, ami hiteles.

Eszembe jut egy idézet: Isten nem csak nekünk adja a vele szerzett tapasztalatainkat, hanem felelőssé tesz érte, hogy segítségével másokat is segíteni tudjunk, hogy megláthassák dicsőségét, hatalmát, és az a vágy ébredjen bennük, hogy keressék Őt, aki megtalálható.

 Gyurkó János