Mit tegyek?
Felállt a tömegből egy törvénytudó, és odament Jézushoz.
- Mester, szerinted mit kell tennem ahhoz, hogy megörököljem Istentől az örök életet?
Jézus visszakérdezett:
- Te mit gondolsz? Neked kellene a legjobban tudnod!
- A válasz, természetesen az, amit Mózesnél is olvasunk. Szeresd Istent és szeresd felebarátodat! – jelentette ki büszkén a férfi.
- Hát akkor, hajrá! – felelt Jézus, majd fordult, hogy továbbmenjen, de a törvénytudó újabb kérdést szegezett neki:
- Jó, jó, de elég, ha én csak az istenfélő zsidó embereket szeretem, ugye? Ki más lenne a felebarátom?
Jézus erre elmondta az irgalmas szamaritánus történetét, amivel két hibára is rámutatott a törvénytudó gondolkodásában.
- Valójában nem tehetsz semmit. A példázatban a zsidó férfi végig tehetetlenül feküdt, és a gyűlölt szamaritánus volt az aktív cselekvő. Már a törvénytudó első kérdése is elárulta, hogy nem értette Istent. Ki akarta érdemelni azt, amit az Úr már megígért a népének, ráadásul örökségként. Az örökség azért a tiéd, mert a családban vagy.
- És itt jön a második tanulság: Isten családja sokkal nagyobb, mint azt a férfi gondolta volna. Belefér a szamaritánus is, aki elutasítja Isten prófétáit, és helytelenül dicsőíti Istent. Csupán azért, mert úgy szeret és úgy könyörül, ahogyan azt Isten is teszi.
A törvénytudó története velünk folytatódik. Hagyjuk-e, hogy Jézus formálja a gondolkodásunkat?
El tudjuk-e fogadni azt, hogy nem tehetünk semmit örök életünkért, mert Isten örökségbe adta azt nekünk? És el tudjuk-e fogadni azt, hogy Isten családja sokkal népesebb annál, mint amit mi el tudnánk képzelni, mert helye van azoknak is, akikkel nem értünk egyet, akik másképp gondolkodnak, élnek, másképp dicsőítik Istent, mint mi?
Jézus felszólítása nekünk is szól:
- Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!
Cserpán Ádám
lelkészgyakornok
