Van egy legenda a gőgös, hitetlen lovagról, aki kérkedve dicsekedett a maga hitetlenségével, s nevette és gúnyolta az Istenben hívőket. Egy napon, durván ledobta a földre a kesztyűjét, ahogy a lovagok szokták, amikor valakit párviadalra hívnak, s így szólt: – Ha van Isten, én kihívom, küzdjünk meg életre-halálra!

S míg a félelemben reszkető nép azt várta, hogy fénylő villám sújtja földre a vakmerő, öntelt lovagot, íme, az égből egy pergamen hullott alá, s e két szó volt ráírva: „Isten szeretet”.  (Hastings: Isten napjai c. könyvből)

Az Újszövetség is beszél egy hasonlóan gőgös „lovagról”, akit annyira elvakított az atyai hagyományaiért való rajongás, hogy dühtől lihegve üldözte mindazokat, akik azt állították, hogy a Názáreti feltámadt, hogy Jézus él.

S mily sokan remélték, mikor a damaszkuszi úton fény vette körül és leesett a lóról, hogy most megkapta, végre utolérte Isten haragja, de nem. Saul nem szívinfarktust, hanem új szívet és egy új életet kapott.

Senki nem ezt várta, és még ő maga sem értette: „Kicsoda vagy Uram?” (Apcs 9,5) tette fel a kérdést.

Kicsoda Jézus?

Ha neked szegeznék ma ezt a kérdést, te mit válaszolnál? Találkoztál Vele a betűn, a messiási próféciákon, az evangéliumi történeteken túl is? Hallod azt, ahogy naponta téged is neveden szólít? Érzed és tapasztalod azt, ahogy a tenyerén hordoz, annak ellenére, hogy néha te is gőgösen ellenkezel vele, vagy netán „üldözöd” azokat, akikért meghalt?

Ez a mostani szombat egy kiváló alkalom, hogy közelébe jöjj, hogy még jobban megismerd Őt, hiszen „az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Ján.17:3)

Gyere, és Saulhoz hasonlóan magasztaljuk Őt és mondjuk el mindig és mindenhol, hogy milyen az Isten szorongató szerelme.

Áldott szombatot!

Tóth Szilárd
egyházterületi titkár