„Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.” (JSir 3,26)

Az elmúlt hetekben nagyon meleg volt. Nem tudom, ki hogyan van vele, de én elég nehezen viselem a meleget. Azt vettem észre magamon, hogy fáradtabb és ingerlékenyebb vagyok a kánikula hatására. Talán az erősen tűző nap és a meleg miatt, mindenesetre gyakran eszembe jutottak A jelenések könyve 16. fejezet 8-9. versének szavai az elmúlt hetekben:

„A negyedik angyal is kiöntötte a poharát a napra, és megadatott neki, hogy gyötörje az embereket annak tűző sugarával; és az emberek gyötrődtek a nagy hőségben, és káromolták az Isten nevét, akinek hatalma van ezek fölött a csapások fölött, de nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak neki.”

Nem szeretném azok között találni magamat, akik panaszkodnak, vagy egyenesen szidalmazzák az Urat az időjárás, a körülmények, vagy bármi más miatt. Mi védhet meg ettől, hiszen az emberi természetem kész a zúgolódásra és lázongásra?

Ebben a két versben találtam ezzel kapcsolatban útmutatást is. A szidalmazás alternatívája a megtérés és Isten dicsőítése. Magamnak úgy fogalmaztam meg: Isten szempontjából kell néznem az eseményeket és rá kell bíznom magamat, elismerve uralmát. Életem hétköznapi, kis dolgaiban tudom ezt ma gyakorolni, s remélem, hogy akkor is megmaradok majd ezen az úton, amikor még nehezebbé válnak a körülmények.

A katasztrófák és nehezedő körülmények Jézus szabadító eljövetelének előhírnökei.

Örüljünk tehát, és növekedjünk a reménységben!

Hites Gábor
UB tag, lelkész