Jézus keresztjénél megnyugvást találhatunk

Jézus utolsó szavai így hangoztak a keresztfán közvetlenül azelőtt, hogy letette volna az Ő életét: „Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt.” (Lukács 23,44-46)

Jézus úgy halt meg, ahogyan élt, Isten igéjével az ajkán.

Érdemes elgondolkodnunk azon a bizalmi kapcsolaton, amelyet ezek a szavak tükröznek. Megállnunk, elcsendesednünk és elmélkednünk a bizalom ily mély kifejeződésén, amelyet Jézus tanúsított a Mennyei Atyja felé.

Jézust nem sokkal korábban megkorbácsolták, megverték, pofon ütötték… durva kezek megragadták és töviskoronát nyomtak a fejére, majd keresztet helyeztek a vállára. Ezek után erőszakosan megragadták és keresztre feszítették… kezek, amelyek a szegeket a csuklóiba és lábába verték… kezek, amelyek a magasba emelték a kereszten. Teremtményei durva, szánalmat és kegyelmet nem ismerő és nem tanúsító kezei… most azonban újra feltűnik a kéz, az Atya keze: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!”

Jézus az Atya kezébe helyezi egész lényét élete legnehezebb időszakában, közvetlenül halála előtt. Szolgálata elején az Atya szavai így hangoztak: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” most pedig Jézus szavát hallhatjuk közvetlenül kereszthalála előtt: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!”

Jézus a kereszten arról tesz bizonyságot valamennyiünknek, hogy Isten megbízható és hűséges hozzánk. Nyomorúsága, szenvedése imára hívta Őt. A szenvedése és megaláztatása imádsággá alakult az életében. Isten igéje arra hív bennünket, hogy nehézségeink, küzdelmeink, gyötrődésünk imává válhat az életünkben.

Jézus nem csak az életét bízta az Atya kezébe, hanem mindazt a fájdalmat, megszégyenítést, bántalmazást, lelki kínt, amit átélt, az Atya kezébe tudta helyezni.

A kereszt éppen ezért nemcsak a bűneink bocsánatát jelenti, hanem az ellenünk elkövetett bűnöket is odavihetjük a kereszt tövéhez. Jézus áldozata, kereszthalála, ha bűnbánó szívvel fordulunk Hozzá, az ellenünk elkövetett bűnök terhétől is szabadságot tud adni. Nagyon sokan mély sebeket kaptunk másoktól… mély sebeket hordozhatunk a lelkünkben… átélhettünk bántalmazást, megszégyenítést, mások ítélkezését, meg nem értését… Olyan sebek, amelyeket már talán évek vagy évtizedek óta hordozunk magunkban. Olyan sebek, amelyek elveszik az élet-örömünket, az igazi lelki békességünket. Sebek, amelyeket olyan emberek okoztak, akikkel talán már semmilyen kapcsolatunk nincs, vagy már esetleg meg is haltak. De a sebek… azok elevenek maradtak.

A kereszt áldozata által Jézus megadja nekünk bűneink bocsánatát, de azt is bizonyította, hogy még az ellenünk elkövetett bűnöket, fájdalmainkat is egy szerető és igazságos Isten kezébe lehet helyezni. Még akkor is, ha élethelyzetben vagyunk, amikor bár Isten közel van hozzánk, nem látjuk, szinte nem is érzékeljük. Ahogyan József Attila egyik utolsó verstöredékében megfogalmazta: „Az Isten itt állt a hátam mögött / és én megkerültem érte a világot.” (1937.szept.-okt.)

Jézus keresztjénél megnyugvást találhatunk. Egy szerető és szent, igazságos Atya karjaiban.

Vannak olyan sebeid, amelyeket ott hordozol a lelkedben? Nagyon fáj? Kész vagy átadni fájdalmadat a szerető Istennek? Szeretnél vele őszintén elbeszélgetni erről? Elmondani mi bánt, mi fáj? Jézus mindazt az igazságtalanságot, amelyet átszenvedett, a szerető Atya kezeibe helyezte. Kész volt még abban az élethelyzetben is dicsőíteni az Atyát.

„A megszentelődés annyit jelent, hogy a Szentlélek Krisztus természetét emberi lényünkbe oltja. Az evangéliumi vallás élő, cselekvő alapelv – Krisztus jelenléte életünkben, jellemének megmutatkozása jellemünkben és cselekedeteinkben.” (EGW, KP)

dr. Szabó János
Bp. terézvárosi gyülekezet lelkésze