Iskolapadban

Szeptember elseje van, amikor írom ezeket a sorokat. A természet mintha tudná, hogy iskolába készülnek gyermekeink, esővel búcsúztatja a nyarat.

Az ablakon kopogó esőcseppek megnyugtató, halk zenéje emlékeztet, elérkezett az év új szakasza. Az a része az évnek, amikor a gyermekes családok megpróbálnak felkészülni az újabb iskolaévre.

Gyermekként ebből persze csak annyit érzékeltünk, – és ez így van jól – hogy anya és apa elvisz minket a papír és írószer boltba, ahol illatos füzeteket, új tollat, ceruzát, iskolatáskát kapunk.

Az első nap pedig várakozással teli izgalommal az arcukon elengedjük gyermekeinket iskolába, hogy teleírják a füzeteket, miközben csendben elmondunk egy imát értük.

Elengedjük őket az élet nagy iskolájába, hogy megtapasztalhassák, amit mi felnőttek: Jézusra mindig számíthatnak bármilyen gondjuk is van.

Milyen bátorító Isten szava, ahogyan megszólít szülőt, nagyszülőt, gyermeket és mindenkit, aki keresi Őt:
„Bízzátok rá minden aggodalmatokat, mert gondja van rátok.” 1Péter 5,7
Vagy ahogyan az Ószövetségben található ugyanez a szakasz: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.” Zsoltárok 55,23

Felnőttként is iskolapadba ülünk, hogy megtanuljunk egy fontos „leckét”. Nem az a kérdés, hogy vannak-e aggodalomra okot adó események vagy nincsenek, hogy a jövő félelmetes-e vagy sem. Minden bizonnyal sok-sok dolog miatt aggodalmaskodhatunk, ha akarunk. Atyánk azonban elkéri tőlünk ezt a sok terhet, ami megkötöz és boldogtalanná tesz, hogy adjuk oda neki, aki egyedül képes megoldani őket.

A Jézus élete című könyvben ezt olvassuk Jézusról: „Mivel mindenestől megízlelte az emberi szenvedést és kísértéseket, megérti az emberi gyengeségeket és bűnöket…”

Lesznek rossz döntések, megoldhatatlan feladatok, előfordulhatnak anyagi terhek. Az is lehet, úgy érezzük, nem a megfelelő iskolát választottunk a gyermek számára, hogy a sok ima ellenére az osztályközösség is lehetne jobb. Mindez nem akadályozhatja meg Istent, hogy tervét megvalósítsa életünkben.

Naponta kutassuk akaratát, adjuk át terheinket neki és higgyünk benne, hogy a vége biztosan jó lesz.
A vége biztosan, ez nem is lehet kérdés, hiszen Ő ígérte meg az üdvösséget számunkra.

Addig is gyülekezetként támogassuk a családokat. Ha még nem tettük meg, szenteljünk egy szombatot iskolába készülő fiataljaink számára. Bátorítsuk őket, prédikáljunk Isten hűségéről, imádkozzunk szószékeinkről értük, és beszélgessünk velük, szeressük őket Krisztushoz!

Kalocsai Tamás
egyházterületi elnök