Igei üzenet – 2020. 11. 13.

„Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.”
(Zsolt 1,1-2)

A Biblia egyik leghosszabb könyve egy igen rövid zsoltárral kezdődik. Ennek pedig az első gondolata rögtön a legfőbb kérdés, az emberi boldogság, amire kimondva, kimondatlanul, tudatosan, vagy tudat alatt mindannyian vágyunk és amelynek már az e földi életünkben is helye van a Biblia szerint, bár az igazi kiteljesedését csak az eljövendő életben tapasztalhatjuk meg.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy Isten még ha létezik is, kevéssé gondol az ember boldogságával. Talán még hívő embereket is megkísért a nehézségek idején ez a gondolat. Pedig a Biblia megannyi helyén szól erről, és nem csak ott, ahol ezt a fogalmat is használja. Hiszen amikor Pál apostol azt állítja, hogy „mindenek a mi tanulságunkra írattak meg”, közvetve ezzel is azt mondja, hogy okulva a bibliai életutak példáiból mi is elkerülhetjük a rosszat és ennek eredményeként boldogok lehetünk.

A Zsoltárokban sok szó esik a boldogságról, olyannyira, hogy egyenesen ezzel a témával kezdődik a gyűjtemény. E megállapítás szerint a boldogságunk záloga a rossz kerülése, ami – a matematika nyelvén szólva – szükséges, de nem elégséges feltétele a boldogságnak. Vagyis enélkül nem lehetünk boldogok, de ettől önmagában még nem leszünk azok. Ahhoz több kell: „Hanem” – folytatja – a rossz tudatos és következetes kerülésén túl el kell jutnunk oda, hogy már nem csak ismerjük Isten akaratát és törvényeit, hanem örömünket leljük ennek olvasásában, az ebben való elmélyedésben, az emellett időzésben és az ezen való gondolkodásban. Aki ezt megtapasztalja, az az igazán boldog ember az ige szerint.

Ehhez azonban nyilván idő kell, az alkalmát meg kell teremteni, ami viszont leginkább rajtunk múlik, és nem a körülményeken. Bár most, a járvány teremtette sajátos helyzetben, amikor sokaknak az a gondja, hogy nem tudunk kimozdulni és nem tudunk a megszokott módon közösséget ápolni sem a hívő testvéreinkkel, talán még ezek a nemszeretem körülmények is mintha a kezünkre játszanának. Éljünk ezzel a helyzettel és keressük Istent tudatosabban, egyénileg is, az igeolvasásban is, keressük azt a tapasztalatot és azt a boldogságot, amiről az első zsoltár ír!

Stramszki István
DET kincstárnok