Hit és orvoslás kizárják egymást?
„Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította.” (Acs 28,8)
Vannak, akik azt állítják, hogy keresztény embernek nincs szüksége orvosra, elég, ha van hite; Jézus az egyetlen orvos, akiben bízhatunk. Ennek az állításnak van olyan része, amivel nem lehet vitatkozni: Jézus, valóban a legnagyobb orvos. Az ő szolgálata viszont sehol nem sugallja, hogy az emberi gyógykezelés fölösleges vagy megbízhatatlan. Ő maga mondta, hogy „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” (Lk 5,31). Jézusnak ezt a híres mondását három evangélista is feljegyezte: Máté, Márk és Lukács. Jézus ezzel megerősítette, hogy a betegeknek szükségük van orvosi segítségre.
Jézus korában a görögök nagyra értékelték az orvosokat, míg a zsidó társadalomban, Istent tartották az egyedüli gyógyítónak. Ezen a háttéren az emberi orvoslás elfogadása új iránynak számított.
A második bizonyíték az orvosi szolgálat bibliai hitelesítése mellett, Lukács kiválasztása. A négy evangélista közül, az egyik orvosként kapta meg azt a feladatot, hogy sajátos szempontok szerint megírja Jézus életét. Kolossé 4,14-ben, Pál apostol úgy mutatja be Lukácsot, mint „szeretett orvost”. Ha nem találnánk ilyen kijelentést az apostol leveleiben, akkor is egyértelmű lenne, hogy Lukács evangéliumát orvos írta.
Adolf von Harnack egyháztörténész 1907-ben írott művében 6 érvet sorol fel annak bizonyítására, hogy Lukács evangéliumát és az Apostolok Cselekedetét orvos írta:
- Orvosi szemlélet mutatkozik meg mindkét könyvben
- A betegségek gyógyításának hangsúlyozása fontos szempont az írásaiban
- Orvosi szakkifejezések használata ott is, ahol a forrásként használt evangéliumi iratok laikus nyelvezetet használnak
- Pontos diagnosztizálás – a tüneteket megfigyeli, lejegyzi és szakszerűen állítja fel a diagnózist, külön hangsúlyozva a betegség stádiumát
- Orvosi frazeológiát használ nem orvosi részeknél is
- A korabeli orvosi zsargont előszeretettel használja
Lukács orvosi szemlélete abban is megmutatkozik, hogy különös együttérzéssel ír a szenvedőkről, megértést mutat a gyengébb nemmel szemben, valamint feltárja a betegségek és lelki fájdalmak közötti összefüggést.
Evangéliumában 17 gyógyítási történetről tudósít (Máté 14; Márk 13; János 4) és 7 összefoglaló gyógyítási jelentést ad. Annak ellenére, hogy orvos, a gyógyulási történeteket Jézus programbeszédének (4,16-21) teljesedéseként írja le, amely bizonyítja Jézus isteni természetét.
Az orvosi szemlélet hangsúlyozása nem zárja ki a közvetlen, Istentől származó gyógyító hatalom megnyilvánulását. Apostolok Cselekedete 28,8-9-ben Lukács arról ír, hogy Málta szigetén Pál meggyógyítja Publius, a sziget főemberének apját. Eredetiben az iasato kifejezést használja, ami a csoda általi gyógyulásra utal. A 9. versben arról olvasunk, hogy a szigeten lévő többi beteg is odajött hozzájuk, és meggyógyultak. Az itt szereplő görög szó pontos jelentése, terápiában részesültek. Pál Isten közvetlen gyógyító hatalmát közvetítette, míg útitársa Lukács, Isten orvosok által megnyilvánuló bölcsességét közvetítette, bár a szerző szerényen nem emeli ki a saját szerepét a történetben.
A gyógyulás forrása ugyanaz. Mindkettő mögött a kegyelmes és gyógyító Isten áll, aki szereti az embert és kész mindent megtenni, hogy enyhítse a fájdalmat és a szenvedést. A lelki és a fizikai segítségnyújtás ma is együtt kell, hogy járjon. Isten hatalmába vetett hit és az orvostudomány közös célt szolgál.
Nehéz időket élünk. Testvéreink közül többen kerültek ezen a héten lélegeztető gépre, sokan szenvednek a vírusfertőzés szövődményei miatt. Nagy felelősségünk és kiváltságunk imában fordulni a nagy Orvoshoz és ezzel együtt elfogadni a megoldás másik forrását is, amire orvosoknak bölcsességet adott.
Isten az élet őrzésében érdekelt, álljunk az ő oldalán ezekben a nehéz napokban.
Ősz-Farkas Ernő
egyházterületi elnök
