„Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Elment örömtelenül, és eltemették Dávid városában, de nem a királyi sírba.” (2Krón 21,20)

Döbbenetes szavakkal ír a Biblia Jórám király haláláról: „Elment örömtelenül”. Egy ember, akinek minden lehetősége adott, hogy az Urat megismerje és kövesse – édesapja a híres Jósafát -, de ennek ellenére Jórám… „Elment örömtelenül.” Vagy másképpen: meghalt remény nélkül. 

Nem teszem fel azt az „álkérdést”, hogy mi örömtelenül megyünk-e el. Nyilván senki sem boldog, ha eljön a halálának pillanata, de Jézus áldozata és ígéretei a feltámadás reménységével ajándékoznak meg minket. Így számunkra nem az a kérdés, hogy örömtelenül megyünk-e el, hanem hogy örömtelenül élünk-e.

Lehet, most azt gondoljátok, hogy: „Lacikám, csak fél napig éld az életem és meglátjuk, tudsz-e majd akkor is örülni?” Jogos a felvetés. De akkor mit kezdjünk Pál igéjével: „Örüljetek az Úrban mindenkor” (Fil 4,4). Ezek szerint Jézus nem látja a nehézségeimet? Miként kérheti Pál által, hogy mindenkor örüljek, mikor már az is csoda, ha egyáltalán vonszolni tudom az életem?

Pál a felszólítását nem egy wellness hotel pezsgőfürdőjében írta, hanem a börtönből: sebekkel, komoly fájdalmakkal küzdve. És mégis: „Örüljetek az Úrban mindenkor”. Itt valami nem stimmel. Milyen örömről beszél az apostol?

A hívő ember öröme nincs szoros kapcsolatban a mindennapok történéseivel. A tőlünk elvárt öröm egy életszemlélet, ami a hitemen alapul, így nem befolyásolják a napi nehézségek. Ez két külön öröm!

Az egyiket hívjuk „felszíni örömnek”: ez mindig attól függ, hogy éppen mi történik velem: ha jó dolog, akkor érzem ezt az örömöt, de ha pl. egészségi, családi nehézségeim vannak, akkor bizony nem érzem. Ez egy időleges, könnyen elpárolgó öröm.

A másik a „mélyen lévő öröm”: ez a hitemre és a Biblia ígéreteire épül, így semmi köze a mindennapjaimhoz. Ez egy folyamatos, belső öröm, amely egyszerűen VAN, LÉTEZIK. Mivel nincs kiszolgáltatva a mindennapjaimnak, ezért – ellentétben a másik örömmel -, segíthet az aktuális, napi problémák elhordozásában.

Ez nem zárja ki, hogy időnként szomorú vagyok – néha sírok is – a fájdalmaim, a családi gondjaim, a lelki problémáim miatt. Persze, hogy nem zárja ki, mert emberből vagyok. De, mindezek alapjaként ott él mélyen bennem az evangéliumra épülő öröm, egyfajta „Tudom, kinek hittem-öröm”.

Ha az életszemléletem erre a kimozdíthatatlan örömre épülne – amit mások is tapasztalnának – akkor rajtam keresztül az Úr reményt, célt adhatna az embereknek, hogy a létezésük nem erről a néhány évtizedről szól, így a földi élete végén senkinek sem kellene elmennie örömtelenül. Hatalmas a felelősségünk, de hatalmas az Istenünk is, Akitől ezt a folyamatos örömöt kérhetjük.

Áldott és – a hitünkre épülő – örömteli szombatot kívánok nektek!

Balázs László
UB tag