Habakuk döntése a miénk is lehet

Kép: Sangeeth_n (Pixabay), valamint Ai által generál kép

Krisztus győzött, és ez a legnagyobb örömhír számunkra, mert ezáltal mi, akik egykor távol voltunk, közel kerültünk Istenhez Krisztus vére által (Ef 2,13). Mégis, ha körülnézünk, nem ennek jeleit látjuk! Igazságtalanságba, nyomorba, betegségbe, halálba botlunk lépten nyomon. Miért? Miért Uram? – hangzik fel újból és újból. Meddig engeded meg, hogy igazságtalanul szenvedjenek emberek? Mikor lesz ennek vége?

Habakuk is ezeket a kérdéseket tette fel Istennek. Őszintén kitárta szívét előtte, leplezetlenül osztotta meg gondolatait. Könyvében, amely egy igazi kincsesláda a Szentírásban, párbeszédet folytat Istennel. Mer kérdezni. Ez a magatartása példaként áll előttünk, s rávilágít arra, hogy nem a hitetlenség jele, ha kérdéseket teszünk fel Istennek, ha őszintén elmondjuk gondolatainkat, kételyeinket. Egy igazi jó kapcsolatban ennek helye van!

Isten válasza gyors: a gonoszság nem tart örökké, meg lesz a méltó büntetése. Talán erre számított a próféta, arra viszont nem, hogy milyen formát ölt az ítélet: a káldeusokat bocsátja rájuk Isten, azt a kegyetlen népet, akitől mindenki retteg. Habakuk lelkét megrendíti ennek a félelmetes ellenségnek a beharangozása. Tudja, hogy nyomukban nem marad kő kövön, hogy minden szinten pusztítást végeznek.

De nem marad meg a félelmében, hanem reménnyel tekint a jövő felé, s még a dolgok rosszra fordulása előtt döntést hoz: „Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lesz gyümölcs, hiányzik az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget. Kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok szabadító Istenemben. Az Úr, az én Istenem az én erősségem, olyanná teszi lábamat, mint amilyen a szarvasoké, és magaslatokon járat engem.” (Hab 3,17-19)

Az, hogy a nehézségekben mennyire leszünk kitartóak, mennyire maradunk hűségesek a jó Istenhez, az nem akkor, hanem most dől el. Habakukhoz hasonlóan még a nehézségek, próbák előtt kell eldöntenünk, hogy bármi is történjen, mi örülni, vigadni fogunk szabadító Istenünkben. Ez a fajta helytállás az ínséges időkben nem a véletlen műve, hanem tudatos döntés eredménye. Nyilvánvaló, hogy az erőt Istentől kapjuk a megmaradáshoz, de a döntés a mi kezünkben van. Hogy mi lesz holnap, egy hét múlva, vagy jövőre, nem tudhatjuk, de hogy hogyan leszünk mi jelen a jövőben, Istennel vagy nélküle, az csakis tőlünk függ. Kívánom, hogy Habakuk döntése legyen a miénk is!

Árvai Pálma
kecskeméti körzet lelkész