Az ADRA busza ezer hajléktalant lát el Szerbiában

Amikor a méltósághoz vezető út egy zuhannyal kezdődik

Történelmi szempontból a hajléktalanság egészen az 1990-es években dúló balkáni háborúkig nem létezett Szerbiában; ekkor azonban hirtelen jelent meg. Igor Mitrović, az Adventista Fejlesztési és Segélyszervezet (ADRA) szerbiai igazgatója így nyilatkozik erről:

– A szocialista országokban egyáltalán nem volt hajléktalansági probléma. Mindenkiről gondoskodtak, de a háború eredményeként, a közintézmények összeomlása miatt sokan kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat, vagy menekültekké váltak. A problémát súlyosbította, hogy a magánszektor kapacitása nem volt elég a korábban állami szektorban foglalkoztatottak elhelyezéséhez.

– Ezért – folytatta Mitrović – az elmúlt évtizedek során ugrásszerűen megnőtt a menekültek és hajléktalanok száma, amit tovább súlyosbított a 2008-as és 2009-es menekültválság, a COVID-19 világjárvány, és most a legújabb, 2022-es menekültválság.

– Társadalmunk nem volt felkészülve a hajléktalan és kitelepített emberekre – magyarázta Mitrović – nem létezett semmilyen intézmény, mert nem volt rá szükség. És most hirtelen … egyre több menekült és hajléktalan ember van, és senki nem gondoskodik róluk. Egyre inkább az a benyomásunk, hogy tennünk kell értük valamit.

A buszon zuhanyzást biztosítunk, és van egy tanácsadó helyiségünk is.

– El tudod képzelni azt, hogy hónapokig nem zuhanyzol?  – kérdezi Mitrović.

– Ha alaposan belegondolunk, akkor kezdjük megérteni, hogy ez valójában az első lépés a személyes méltóság, a remény visszanyerése felé, ami kimozdítja az egyént a statikus/passzív létformából (minek fáradjak azzal, hogy megpróbáljam rendezni az életemet). Ez lehetőséget ad arra, hogy vendégeink igénybe vegyék az általunk biztosított egyéb lehetőségeket is, például az egészségügyi ellátást vagy a munkavállalási tanácsadást.

A busz zuhanyzást, ruhamosást, egészségügyi és tanácsadási szolgáltatásokat biztosít, valamint útmutatást nyújt a vendégeknek a felépülés és talpra állás felé. A látogatók 75%-a nem rendelkezik személyi igazolvánnyal. Ők a civil társadalom „szellemei”, akiket a kormányzat semmilyen eleme nem ismer el. Nagyon kevés a hivatásos hajléktalan, leginkább olyan családos emberekről van szó, akik három-négy évvel ezelőtt kerültek súlyos válságba, vagy valamilyen más módon veszítették el korábbi életüket.

Nyolc önkéntessel két évbe telt, mire elnyertük a bizalmukat annyira, hogy az ADRA-t és a buszt folytonos támogatási forrásnak tekintsék. És ahogy Mitrović rámutat:

– A mi munkánk egyedülálló, és ha azt gondolnátok, hogy túlzok, éppen egy hónapja hívott fel a szerb miniszterelnök, aki lényegében ezt mondta: „Mi, mint kormány, nem tudjuk, hogyan kezeljük a helyzetet, és szeretnénk kitalálni, miként dolgozhatnánk össze, vagy változtathatnánk meg a jogszabályokat, és támogathatnánk a hajléktalan embereket, bármilyen okból kifolyólag is lettek azok”.

Nem sokkal azután, hogy ezt a cikket megjelentettük, Igor Mitrović előadást tartott a munkájáról egy parlamenti bizottság előtt.

– Teljes mértékben meg vagyok győződve arról – mondta Mitrović, – hogy Krisztus szolgálata a hajléktalanokért végzett munka.

Beszélgetésünk befejezéseként valami nagyon érdekeset osztott meg velünk.

– Missziós szempontból önkénteseink azok, akik a legnagyobb valószínűséggel fogadják el Krisztus üzenetét. Ők hisznek Krisztus könyörületének ügyében. A helyi ADRA munkatársaim gyülekezetbe járnak, és én úgy tekintek rájuk, mint barátokra, akik előbb tartoznak ide, minthogy feltétlenül hinnének (és ez nekem megfelel). Csapatként dolgozunk és fejlődünk együtt. Amikor az önkénteseim – diákok, fiatal szakemberek – elkezdenek gyülekezetbe járni, tudni lehet, hogy valami más vonzza őket.

Cikk forrása: https://ted.adventist.org/news/adra-serbia-bus-provides-for-1000-homeless-people