Amikor a hit és a kétely találkozik

Az utóbbi években egyre többet hallunk arról, hogy a kételkedés a keresztény fiatal felnőtt generáció egyik meghatározó jellemzőjévé vált. Sokan ezt a hit válságának tekintik, pedig a kép ennél árnyaltabb. A kételkedés önmagában nem a hit hiánya, hanem gyakran annak a jele, hogy valaki komolyan veszi a hitét, és nem akar megelégedni felszínes válaszokkal. A latin dubio szó, amelyből a „kételkedés” kifejezés származik, a „kettő” jelentéssel áll kapcsolatban. A kételkedő ember két lehetőség között ingadozik, két irányba húz a szíve és az értelme.

Jakab apostol ezt az állapotot a tenger hullámaihoz hasonlítja: „Kérje hittel, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél hajt és ide-oda vet” (Jak 1,6). A kép szemléletes: a kételkedés hánykolódást jelent. Az egyik pillanatban Isten ígéreteibe kapaszkodunk, a másikban már a körülmények, a félelmek vagy a bennünk felmerülő kérdések sodornak bennünket más irányba.

Mégis fontos felismernünk, hogy a kételkedésnek lehet pozitív szerepe is a lelki fejlődésünkben. Az őszinte kérdések gyakran segítenek megkülönböztetni Isten Igéjének örök igazságait azoktól a hagyományoktól, szokásoktól vagy emberi beidegződésektől, amelyek az évszázadok során rakódtak rá a hitünkre. A keresztény történelem nagy megújulásai mögött sokszor olyan embereket találunk, akik mertek kérdezni, mertek visszatérni a Szentíráshoz, és nem elégedtek meg a megszokott válaszokkal. Ezért nem szabad összetévesztenünk a kételkedést a kereséssel, a kutatással vagy akár saját tévedhetetlenségünk megkérdőjelezésével. Ezek nélkül ugyanis nincs valódi szellemi immunitás.

Erre szép példát adnak a béreabeliek, akikről Lukács azt írja, hogy „naponként tudakozták az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek” (ApCsel 17,11). Bár maga Pál apostol hirdette nekik az evangéliumot, nem fogadták el azt kritikátlanul, hanem megvizsgálták az Írások alapján. Az Újszövetség mégsem elmarasztalja, hanem nemes lelkűnek nevezi őket. A hit tehát nem a kérdések hiánya, hanem az igazság iránti elkötelezett vágy.

A Biblia alapján az sem helyes, ha a kételkedést egyszerűen a hit ellentétének tekintjük. A hit valódi ellentéte a hitetlenség. A hitetlenség tudatos elutasítás, amikor valaki nem akar bízni Istenben. A kételkedő ember ezzel szemben sokszor éppen azért vívódik, mert szeretne hinni, de küzd a megértéssel, a tapasztalataival vagy a körülményeivel. A Szentírás számos olyan hívőt mutat be, akik kérdéseket tettek fel Istennek, panaszkodtak, sőt időnként szinte vitatkoztak vele, mégis hitben jártak. Nem a kérdéseik választották el őket Istentől, hanem éppen az mutatta meg hitük valódiságát, hogy a kérdéseikkel együtt is hozzá fordultak.

A legfontosabb azonban az, hogy emlékezzünk: a hit tárgya nem elsősorban egy tanrendszer vagy állítások összessége, hanem egy személy, Jézus Krisztus. Kételkedhetek abban, hogy helyesen értelmezem-e egy adott bibliai szakasz üzenetét. Kérdéseim lehetnek Isten vezetésével kapcsolatban. Elbizonytalanodhatok a saját következtetéseimben.

De a hit végső soron nem az én tökéletes megértésemre épül, hanem Krisztus tökéletes megbízhatóságára. Lehet, hogy nem mindig értem Isten útjait, de bízhatok abban, aki vezet azokon.

Talán ezért olyan megrendítő annak az apának az imája, aki beteg gyermekével Jézushoz fordult: „Hiszek, Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek!” (Mk 9,24). Ebben az egy mondatban együtt van jelen a hit és a küzdelem, a bizalom és a bizonytalanság. Nem egy tökéletes ember szavai ezek, hanem egy olyan emberé, aki ragaszkodni akar Krisztushoz, miközben tisztában van saját gyengeségével. Ez az ima ma is aktuális. Amikor kérdések gyötörnek bennünket, amikor nem látjuk tisztán az utat, amikor a szívünk hánykolódik, nem kell szégyellnünk ezt Isten előtt. Ő nem a tökéletes bizonyosságot várja tőlünk, hanem az őszinte odafordulást.

A kételkedésből nem mindig azonnal vezet út a teljes bizonyosságig, de mindig vezet út Krisztushoz. Aki hozzá fordul, az megtapasztalhatja, hogy az Ő hűsége erősebb minden kérdésünknél és minden ingadozásunknál. Ezért, ha ma éppen a hit és a kétely határán állsz, bátran mondd el te is a kételkedők imáját: „Hiszek, Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek!”

Dr. Ősz-Farkas Ernő
lelkész