A holnap reménysége

Bénultan nézünk magunk elé a híreket olvasva. Törökországot és Szíriát hatalmas erősségű, 7,6-os földrengés rázta meg. Négy nappal a természeti katasztrófa után sírással küszködő riporterrel, a romok alatt rekedt kislányának élettelen kezét szorító édesapával, anyukáját elvesztő újszülöttel, és kártyavárként összeomló lakóépületek videóival találkozunk.

Látva a szörnyűséget, mélyen együttérzünk a gyászolókkal, sebesültekkel és hálát adunk, hogy a két érintett ország egyikében sem érte kár imaházainkat és adventista testvéreinket. Imádkozunk az ADRA munkatársaiért, akik a helyszínen már korán bekapcsolódtak a mentésbe.

Minket adventistákat, akik olyan sokat prédikáltunk a Jézus második eljövetelét megelőző jelekről Krisztus nagy prófétai beszédéből kiindulva, igazán nem érhetett váratlanul, ami történt – állapítom meg magamban.

Vagy talán mégis?

Nos engem nagyon is váratlanul ért. Na nem maga a tény, hogy megmozdult a föld, hanem az, amire a próféciákat olvasva nem mindig figyelünk. Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Tehetetlennek, mert földrajzilag túl távol vagyok, hogy menthessem a romok alatt lévőket; és kiszolgáltatottnak, mert velem is bármikor megtörténhet hasonló.

„…Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek sokfelé.” (Máté evangéliuma 24,6-7)

“Vigyázzatok, meg ne rémüljetek”, mondja Jézus.

Ez a prófécia elsődleges üzenete.

Ne félj!

Olyan felhívás ez, amit csak úgy nem lehet teljesíteni, hiszen ki tud csak úgy parancsszóra nem félni?

Legfundamentálisabb érzelmi szükségleteink egyike a biztonság, amit gyermekkorunkban az édesanyánk részéről tapasztalt elfogadás adhatott meg. Ezzel az elfogadással magyarázható a felnőttkori életünk stabilitása a félelmet keltő, tragikus helyzetekben.

Ma Isten ezzel az anyai elfogadó szeretettel jön közel hozzánk vigasztalva minket. Felemeli tekintetünket, hogy bátran nézhessünk az örök ország ígérete felé, ahol nem lesz…

Ne a rémület vagy a félelem irányítsa tetteiteket, hanem a holnap reménysége.

Higgy a holnap Istenében!

Kalocsai Tamás
DET elnök