A hála gyakorlása segíthet legyőzni a kiégést, mondják a kutatók

A legújabb tanulmány azt vizsgálja, miként lehet erősíteni a túlhajszolt egészségügyi szakemberek mentális egészségét. A hála gyakorlása jó orvosság lehet az AdventHealth kutatói által nemrégiben végzett tanulmány szerint.

Az egyesült államokbeli Florida államban található AdventHealth DeLand és AdventHealth Fish Memorial intézetek három klinikai vezetője az Online Journal of Issues in Nursing 2024- es őszi számában tette közzé az első ilyen jellegű, időszerű kutatási tanulmányt. „A tanulmány szerint a munkahelyi stressz és a kiégés akadályozza a minőségi betegellátást és a munkával való elégedettséget” – áll a tanulmányban. „Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy értékelje a 21 napos hálanaplót vezető egészségügyi szakemberek hála szintjét, mérve ennek az intervenciós programnak az általuk megtapasztalt és bevallott hatását. Másodlagos cél volt a megnövekedett hála és a munkával kapcsolatos stressz és kiégés csökkenése közötti összefüggés meghatározása”.

A tanulmány feltárta, hogy a hálanapló vezetése segíthet csökkenteni az egészségügyi szakemberek által érzett stresszt és a kiégést, miközben a hála érzését is növeli.

Michele Johnson, az AdventHealth Fish Memorial kórház vezető ápolója; Michele Lebron, az AdventHealth DeLand kórház vezető ápolója; és Tammy Land, az AdventHealth Fish Memorial kórház betegellátásért felelős vezetője 2019 májusa és októbere között három másik kutatóval együtt dolgozott azon, hogy felmérjék a hálanapló vezetésének pozitív hatását. A tanulmány részeként a csapat több mint 400 tagja 21 napon keresztül naplót vezetett, és feljegyzett három dolgot, ami jól sikerült aznap.

„Az ötlet úgy született meg, hogy elhatároztuk, hogy segítünk azoknak az egyéneknek, akiknek az a hivatása, hogy naponta gondoskodjanak másokról, hogy figyeljenek egy kicsit a saját mentális egészségüke is” – mondta Lebron. „Az ápolók azt élik meg hogy segíteniük kell az itt lévőknek megbirkózni az élet számos hatalmas kihívásával, ezért hajlottunk arra, hogy közelebbről megvizsgáljuk, hogy mi, ápolók hogyan tudjuk fenntarthatóan végezni munkánkat – hogy gondoskodjunk másokról – hogy közben magunkról sem felejtkezünk el”.

A tanulmány megállapította, hogy az egészségügyi szakemberek országszerte stresszről és kiégésről számolnak be. Ez a munkával való elégedettség legnagyobb akadálya. A COVID- 19 világjárvány előtt és alatt az egészségügyi dolgozók által tapasztalt stresszfaktorok közé tartozott az időhiány, a munkaterhelés és a kihívást jelentő munkakörülmények, valamint a több szerepkörrel való zsonglőrködés.

„Olyasmit akartunk tenni, aminek a betegeink is hasznát veszik” – magyarázta Land, aki a betegek visszajelzéseinek nyomon követéséért felelős. „Ha a csapatunk boldogabbnak érezte magát, vagy pozitívan nyilatkozott, az a betegek ellátási tapasztalataira is pozitívan hatott”.

Az AdventHealth továbbra is folytatja az innovációt, hogy javítsa a betegek tapasztalatát és enyhítse a klinikai csapatok kiégését. A világjárványt követően a szervezet befektetett a „virtuális ápolókba”, ahol egy külső helyszínen dolgozó regisztrált ápoló a betegek beleegyezését követően a betegszobában lévő webkamerán keresztül tart kapcsolatot a betegekkel. A virtuális ápolók a betegágy melletti ápolók második szemét jelentik, és segítenek a felvételeknél és elbocsátásoknál, így a helyszíni ápolócsapatok jobban oda tudnak figyelni a súlyos betegekre.

A virtuális ápolók programja segít csökkenteni az ágy melletti ápolók munkaterhelését. Ez a program lehetővé tette az ápolók számára, hogy több időt töltsenek a betegekkel, miközben további gondozókat biztosítanak számukra. Ennek eredményeként jelentősen javult az ágy mellett dolgozó ápolók megtartási aránya.

“Ezekért az eredményekért én személy szerint hálás vagyok” – mondta Johnson. „Mosolyra késztet a tudat, hogy ápolóink nagyobb örömöt éreznek a szerepükben, ami viszont jobb élményt nyújt a betegeinknek.”

A cikk forrása: https://adventistreview.org/release/practicing-gratitude-can-help-keepburnout-at-bay-researchers-say

A cikk írója: Kelly Prozialeck