Vírushelyzet aktualitásai – 2021. 02. 12.

Kedves Testvérek!

Nehéz átmeneti időszak következik. Az egyházunkban drasztikusan csökken a fertőzöttek száma, a társadalomban ismét növekedésnek indult. A gyorsabban terjedő vírusváltozat veszélyt jelent, ugyanakkor a gyógyult betegek és a beoltottak védettsége miatt nő a mozgástér. Egyszerre kell elővigyázatosnak lenni, mert továbbra is nagyon sok a veszélyeztetett a soraink között, ugyanakkor nyitni a védettek egyre nagyobb száma miatt.

Van olyan gyülekezetünk, ahol a tagság 25%-a már megkapta az oltást, illetve olyan is, ahol a tagság nagyobbik része átesett a betegségen.

A helyi sajátosságok szerint kell a helyi bizottságoknak bölcs és felelős döntést hozniuk, hogy február 27-től kezdve milyen ütemben lehet visszatérni a közösségi élethez. Visszatekintve azt kell mondanunk, hogy a korábbi óvatosság indokoltnak bizonyult. A bezárás óta több mint 600 gyülekezeti tag fertőződött meg (ebben a számban csak azok vannak benne, akik nem titkolták a betegséget), illetve 41 testvérünk halt meg. Belegondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha az ismert adottságaink mellett (kis légtérrel rendelkező termek, több órás programok, éneklés stb) tovább éljük a közösségi életet és a kintről hozott fertőzést egymás között is tovább szórjuk.

Ebben az időszakban kétszer annyian haltak meg, mint a korábbi évek hasonló időszakában. Nehéz lenne szembe nézni azokkal a családokkal, akik a közösséget okolnák az amúgy elkerülhető halálesetek miatt.

Egyházként a megoldás részei szeretnénk lenni, ezért továbbra is fontos, hogy a közösségeink ne legyenek fertőzési gócpontok. Minden okunk megvan így gondolkodni, mert egyetlen keresztény egyház vagyunk, akik hitelvi szinten tanítják a prevenciót.

A közösségi élet ugyanolyan lelki szükségletünk, mint az ima vagy az igeolvasás. Ennek hiánya egyre látványosabb tüneteket okoz. Amíg a világban elégedetlenséget vált ki egy ilyen helyzet, addig Isten népe képes „együtt nyomorogni”, tűrni nehéz időszakban, mert tudja hol van az erőforrás, amit (akit) nem zárt el tőle senki. Ezen kívül van egy nagyszerű ígéretünk: akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van. Mindenki eldöntheti, hogy a nagy küzdelemnek ebben a szakaszában hova áll: kéri Istentől, ami a lelki javára van, kéri a bölcsességet megérteni a tanulságokat, a lelki növekedési lehetőségeket vagy a körülötte lévő világ viselkedési mintáját követi. A döntés egyéni, de a holnapi közösségi életünk olyan lesz, amilyen döntéseket hozunk egyenként.

Dr. Ősz-Farkas Ernő
ESZO vezető