Teljesítménymentes Világnap

Kép: Ai által generált kép

„Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé!” (Márk 6,31)

A mai nap – május 31-e – 1988 óta Dohányzásmentes Világnap. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) célja ezzel a kezdeményezéssel az, hogy tudatosítsa a társadalomban a dohányzás veszélyeit és negatív hatásait az emberek életére.

Nekünk, adventisták számára ez a legtermészetesebb dolog, hiszen mi is gyakran kiemeljük a dohányzás káros hatásait, rendszeresen figyelmeztetjük ezekre a hozzánk közel állókat, legtöbben nem élünk vele, sőt, sokan közülünk nem is próbálták egész életükben. Ha rajtunk múlna, minden nap lehetne Dohányzásmentes Világnap.

Van azonban valami, aminek, a társadalom többi részével együtt mi, adventisták is a rabjai vagyunk: és ez a teljesítmény. Minél több dolgot elvégzünk egy nap alatt, minél több munka fér bele a munkaidőbe, annál értékesebbek vagyunk. Már az iskola első osztályától kezdve arra tanít bennünket az élet, hogy mérjük egymáshoz a teljesítményünket, és egyre inkább ez az, ami megszabja egyéni értékünket is.

Keresztény emberként ez a gondolkodás még veszélyesebb, hiszen vallási alapokra helyezzük ezt a teljesítményfüggést, és már nem csak a társadalom vagy magunk szemében tesznek minket a teljesítményeink értékessé, hanem Isten szemében is.

Isten mindig is tudta, hogy az ember hajlamos erre a gondolkodásra, ezért megalapította a Teljesítménymentes Világnapot, a szombatot, ami nem csak évente, de hetente emlékeztet bennünket arra, hogy Isten az, aki kezében tartja a világegyetemet, és nem a mi teljesítményünktől működik az élet. Megtanít minket arra, hogy pihenhetünk, és nem az határozza meg értékünket, hogy mit és milyen mértékben teszünk, hanem egyszerűen csak az, hogy az Alkotó teremtett mindannyiunkat. Isten elsősorban „lenni” teremtett minket, és nem „tenni”. (Ezt az is mutatja, hogy az első emberpár legelső napja a szombat volt.)

Sajnos mi megtanultuk, hogy a Teljesítménymentes Világnapból is lehet teljesítményt csinálni, így eljutottunk odáig, hogy értékesebb az, aki többet jár gyülekezetbe, hosszabb időt tölt ott, többet szolgál, hangosabban énekel, lelkesebben imádkozik, és még sorolhatnám…

Pedig a Teljesítménymentes Világnap még annál is radikálisabb, minthogy heti egy nap letehetjük a teljesítménykényszerünket. Ez a világnap arra akarja felhívni a figyelmet, hogy soha, egyik nap sem a teljesítményünk az, ami megszabja, mennyit érünk. Ha Istenre tekintünk, és meglátjuk szeme tükrében saját felbecsülhetetlen értékünket, akkor leszokhatunk erről a káros szenvedélyről.

Ahogy a dohányzásról való leszokás segít abban, hogy ismét megfelelően tudjuk érezni és élvezni az étel ízét és a bennünket körülvevő illatokat, úgy a teljesítményről való leszokás is elvezet minket oda, hogy észrevegyük a körülöttünk lévő világ szépségeit, és megtanuljuk igazán értékelni azokat.

Sőt, bármikor, amikor szükségünk van rá, hallgathatunk Jézusra, és elfogadhatjuk meghívását: „Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé!” (Márk 6,31).

Cserpán Ádám
segédlelkész,
nemesvámosi körzet