„Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok. Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!” (Zsolt 59,17-18)

Annyira szép ez a két igevers! Annyira megindító, ahogy a zsoltáríró dicsőíti Istent, ahogy kapaszkodik, ahogy Benne látja mindazt, amivel ő maga nem rendelkezik. Erőt, biztonságot, hatalmat, megnyugvást.

Most kérlek, Kedves Testvérem, vedd elő a Bibliádat, és olvasd el a teljes éneket! Igen, az egész 59. zsoltárt! Ne ijedj meg, nem hosszú, mindössze 18 vers. Így lesz igazán színes és összetett a kép.

A zsoltár felirata arról tanúskodik, hogy Dávid ezt az éneket egy nagyon szorongattatott időszakban komponálta meg. Saul emberei körülvették a házát, és őrködtek, hogy a megfelelő pillanatban életére törjenek. Felesége, Mikál segítségével szabadult meg az azonnali veszedelemből, és futva menekült Sámuel próféta városába, majd még nagyon sokáig bujdosó életet volt kénytelen élni.

Dávid ebben az énekben kiönti szívét Isten előtt. Nem kertel, nem szépíti a benne dúló érzelmeket, hanem minden haragját, kétségbeesését, pusztulás utáni vágyát (lásd például a 6. verset: „Hiszen te vagy, Uram, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak!”)

Isten jelenlétében éli meg. Előtte formálja szavakká, előtte alkot testet nekik, és az Úr kezébe helyezi el, mert Ő az, aki az egész földön uralkodik. Hiába Dávid a bujdosó, az üldözött, az, akinek életét minden pillanatban veszély fenyegeti, a zsoltár végére mégis ő válik szabad emberré, üldözői pedig megkötözöttek maradnak. Őket hajtja a szörnyű parancs, Saul beteges hatalomféltése, az új felkent iránt érzett gyűlölet. Dávid az, aki terhét most letette Isten lábainál.

Keserűségét, félelmét és igazságszolgáltatás iránti vágyát rá tudta bízni az Örökkön Ítélőre, és így tudja Őt ebben a szorult helyzetben is magasztalni, Hozzá kapcsolódni, és bízni Benne, abban, hogy Ő kezében tartja az eseményeket.

Nem tudom, milyen hetet fogsz magad mögött hagyni, de hívlak arra, hogy éld át Dávid tapasztalatát! Ma, amikor pillanatról pillanatra változik a világ, amikor háború tombol a szomszéd országban, amikor szinte tapintható a bizonytalanság, jöjj Isten elé, és öntsd ki előtte őszintén a szívedet!

Mondd el azokat az érzéseket, amiktől te is megriadsz, amik ott lapulnak a szíved mélyén, és legszívesebben örökre elfojtanád őket! Mondd ki Neki, és engedd, hogy átvegye tőled a terhet!

Engedd, hogy szívedbe békét ültessen, és énekelj Róla szabadon!

Szilvási-Csizmadia Andrea
óbudai körzet lelkésze