Öngyilkosság és szenvedés

Amikor az élet zökkenőmentes és a dolgok jól mennek, az élet értelmének és jövőjének kérdései a legtöbbeket nem nagyon foglalkoztatják (vö. Préd 5,20).¹ De amikor a bűnnel tönkretett világban való élet elkerülhetetlen fájdalmai elárasztanak bennünket, megkérdezhetjük: „Miért ez a sok szenvedés? Megéri ez az egész? Van-e kiút?”

Az öngyilkosság az egyik kijárat. A halál véget vet a szenvedésnek. De nem jelent megoldást a problémákra.

Egyikünk sem akar szenvedni. A szenvedés mégis mindannyiunkat elér. Amikor ez történik, elviselhetetlennek érezhetjük. Amikor a szenvedés eloszlatja az öröm és az élet értelmének minden érzését, kétségbeesetten keressük a megoldásokat a problémákra, hogy véget vessünk a szenvedésnek, és kiutat találjunk. Az öngyilkosság egy vészkijárat, de ritkán van ebben valódi halálvágy. A test minden sejtjében ott van az „élet lehelete” (1Móz 2,7), és a küzdelem a halál ellen. A szenvedésből való valódi kiút nem az öngyilkosság, hanem a szenvedés enyhítése, és a szenvedés kezelésének, a szenvedéssel való megküzdés módjainak megtalálása. Pszichiáterként még nem találkoztam olyan pácienssel, akiről azt gondoltam volna, hogy valóban meg akar halni.

Mi az öngyilkosság?

Öngyilkosságról akkor beszélünk, amikor az emberek azzal a szándékkal ártanak maguknak, hogy véget vetnek az életüknek, és ennek következtében meghalnak. Átlagosan 40 másodpercenként történik egy öngyilkosság, vagyis naponta több mint 2000 öngyilkosság. Az öngyilkosság a tinédzserek és fiatal felnőttek vezető halálozási oka világszerte.

Öngyilkossági kísérletről akkor beszélünk, amikor az emberek azzal a szándékkal ártanak maguknak, hogy véget vetnek életüknek, de nem halnak meg. Becslések szerint minden öngyilkosságra körülbelül 20-40 öngyilkossági kísérlet jut. Ez azt jelenti, hogy valahol a világon körülbelül minden második másodpercben megkísérli valaki az öngyilkosságot. A nők nagyobb valószínűséggel kísérelnek meg öngyilkosságot, mint a férfiak, míg a férfiak nagyobb valószínűséggel halnak meg öngyilkosságban, mivel gyakran halálosabb módszerekhez folyamodnak.

Kinél áll fenn az öngyilkosság kockázata?

Az öngyilkosság nem válogat. Bárki válhat hajlamossá az öngyilkosságra. Minden nemű, korú, etnikumú és vallású ember veszélyeztetett lehet. Az öngyilkos viselkedés összetett, és nem vezethető vissza egyetlen okra. Az öngyilkosság leggyakoribb kockázati tényezői közé tartoznak:

• depresszió, egyéb mentális zavarok vagy kábítószer-használati zavarok.
• krónikus fájdalom
• a családban előfordult mentális zavar vagy kábítószer-használat
• családi erőszaknak való kitettség, beleértve a fizikai vagy szexuális bántalmazást is
• közvetlen vagy közvetett kitettség mások öngyilkos viselkedésének

Szerencsére a kockázati tényezőkkel rendelkező emberek többsége nem kísérel meg öngyilkosságot. És sokan, akiknek öngyilkossági gondolataik vannak, nem követik el azokat. Ezért nehéz megjósolni az öngyilkossági kockázatot. Néhány fontos figyelmeztető jel azonban akut veszélyre és azonnali beavatkozás szükségességére utalhat:

• beszél arról, hogy meg akar halni vagy meg akarja ölni magát
• üresnek vagy reménytelennek érzi magát, vagy azt érzi, hogy nincs értelme élni
• beszél arról, hogy csapdába esettnek érzi magát, vagy úgy érzi, hogy nincs megoldás
• a családtól és a barátoktól való elzárkózás
• fontos dolgok elajándékozása és az ügyek rendezése
• elbúcsúznak a barátoktól és a családtól
• nagy kockázatokat vállal, amelyek halálhoz vezethetnek, például vakmerő vezetés

További komoly figyelmeztető jelek, amelyek arra utalnak, hogy valakiben fennáll az öngyilkossági kísérlet veszélye:

• szélsőséges hangulatingadozás, hirtelen váltás egy végtelenül lehangolt állapotból egy rendkívül nyugodt vagy boldog állapotba
• öngyilkossági módszerek tervezése vagy keresése, például halálos módszerek keresése az interneten, tabletták felhalmozása vagy fegyver vásárlása
• nagy bűntudatról vagy szégyenérzetről beszélnek
• gyakrabban használ alkoholt vagy drogokat
• szorongó vagy izgatott viselkedés

A stresszes életesemények (például egy szerettük elvesztése, jogi gondok vagy pénzügyi nehézségek) és a személyközi stresszorok (például szégyen, zaklatás, bántalmazás, diszkrimináció vagy kapcsolati problémák) hozzájárulhatnak az öngyilkossági kockázathoz, különösen, ha más öngyilkossági kockázati tényezőkkel együtt jelentkeznek.

Fontos megjegyezni, hogy az öngyilkosság nem normális válasz a stresszre. Az öngyilkossági gondolatok vagy ebbe az irányba tett lépések a rendkívüli szorongás jelei, és nem szabad figyelmen kívül hagyni vagy semmibe venni őket. Ha ezek a figyelmeztető jelek nyilvánvalóak, a lehető leghamarabb kérjen segítséget, különösen, ha a viselkedés új vagy a közelmúltban erősödött fel.²

Hogyan segítsünk valakinek, akinek öngyilkossági gondolatai és tervei vannak?

Ha felmerül a gyanúja, hogy valaki öngyilkossági szándékkal rendelkezik, és nincs tudomásunk arról, hogy valaki más foglalkozna az illetővel, beszélgessünk el vele erről, vagy gondoskodjunk róla, hogy valaki más tegye ezt meg. Ezzel megmenthetünk egy életet. Úgy tapasztaltam, hogy az ilyen aggodalmak kezelésének legjobb módja az egyenes, közvetlen, tiszteletteljes, empatikus és gondoskodó megközelítés. Íme néhány ajánlás a teendőkre vonatkozóan:

Kérdezzük meg: „Az öngyilkosságon gondolkozol?”, vagy valami hasonlót. Ez nem könnyű kérdés, de a tanulmányok azt mutatják, hogy ha megkérdezzük a veszélyeztetett személyeket, hogy terveznek-e öngyilkosságot, az nem növeli az öngyilkosság valószínűségét vagy az öngyilkossági gondolatokat. Minél kényelmesebben és közvetlenebbül tudsz erről beszélni, annál könnyebb lehet az illetőnek, hogy viszonzásképpen nyílt és őszinte legyen.

Légy ott: Figyelmesen hallgasd meg, és tudd meg, mit gondol és érez az illető. Kutatások szerint az öngyilkosság beismerése és az öngyilkosságról való beszélgetés inkább csökkenti, mintsem növeli az öngyilkossági gondolatokat.

Tartsd biztonságban: Az öngyilkosságra készülő személyt soha nem szabad egyedül hagyni. Maradj ott vele, amíg valaki más át nem veszi a helyed. Kérdezzünk rá, hogyan ölné meg magát, és ha lehetséges, akadályozzuk meg, hogy az öngyilkos személy halálos tárgyakhoz vagy helyekhez hozzáférjen. Ha kétségeid vannak afelől, hogy mit kellene tenned, fordulj öngyilkossági segélyhívó telefonszolgálathoz, és kérj tanácsot. (Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége, ingyenes 24 órában hívható telefonszám: 116-123, https://sos116-123.hu).

Segíts nekik a kapcsolatfelvételben: Ha valakinek öngyilkossági gondolatai és tervei vannak, szociális és szakmai támogatásra van szüksége. Attól függően, hogy mit szeretne, ki áll rendelkezésre, és mi tűnik megfelelőnek, segíts neki kapcsolatot teremteni egy öngyilkossági segélyvonallal vagy egy megbízható személlyel, például családtaggal, baráttal, lelkésszel vagy mentálhigiénés szakemberrel.

Maradj kapcsolatban: A krízis után vagy a kezelésből való elbocsátás után is sokat számíthat a kapcsolattartás. Tanulmányok kimutatták, hogy az öngyilkossági halálesetek száma csökken, ha valaki kapcsolatba lép a veszélyeztetett személlyel.³

¹ Ez a cikk az Elder’s Digest számára írt cikk adaptációja: Torben Bergland, Öngyilkosság: Elder’s Digest, 2022. október/december, 12-14. o., Elder’s Digest, 2022. október/december.

² National Institute of Mental Health, „Suicide Prevention,” www.nimh.nih.gov/health/topics/suicide-prevention, hozzáférés: 2022. július 28.

³ Ibid.

A cikk eredeti írója: Torben Bergland

A cikk forrása: https://adventistreview.org/magazine-article/suicide-and-suffering