„Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”   (1Jn 1,7)

Egyik legnagobb ajándék az ember számára a világosság!

Képzeljétek el, mi lenne velünk világosság nélkül?! Képzeljétek el, egy nyomasztó, fájdalmakkal teli, átvirrasztott éjszaka után milyen örömöt, mennyi bíztatást hoz a hajnal derengő világossága.

Úgy érezzük, máris könnyebb a teher, enged a szorongás, eltűnik a félelem pusztán azáltal, hogy jön a világosság.

Korábban az 5. versben azt olvassuk, hogy „Isten a világosság”. Igen, Isten szent, jó és – olyan, mint a világosság – mindenhová szétárad. Éltető erő, életfeltétel.

Aki Vele közösségben van, az maga is világosságban él. Mi emberek éppen erre vagyunk teremtve, elhívva, hogy közösségben éljünk vele, és így részesei legyünk az ő jóságának, tisztaságának, örömének, szeretetének. Tehát, mint a bolygók, amelyek a naptól kapják a fényt, visszatükrözzünk valamit az Ő dicsőségéből.

Ez a keresztyén élet lényege: befogadni Őt, hogy kisugározhassam másokra is Isten világosságát.

Mindig újra megtelítődni, hogy szolgálhassak másoknak is Isten jóságával, szeretetével.

Amikor kezdő lelkészként Győrben szolgáltam, Regina néni a legidősebb tagja volt a gyülekezetünknek. Ritkán tudott eljönni a közösségbe, de amikor meglátogattam mindig sugárzott az arca. Szerettem hozzá menni.

Egyszer Erzsikével – a feleségemmel – együtt mentünk meglátogatni. Tudta, hogy Erzsike terhes, fiút várunk és Péternek szeretnénk nevezni. Akkoriban még nem volt nagyon elterjedt a kismama nadrág. Erzsike egy kantáros kismamanadrágban volt. Regina néni kinyitotta az ajtót, és amikor meglátta Erzsikét felkiáltott: „Nadrágba bújt a Péter!”. Később kórházba került és meglátogattam. Kerestem, hogy hol találom meg, és megkérdeztem egy nővért. Amikor az ápolónő megtudta, kit keresek, felkiáltott: Ó! Ő EGY ANGYAL!

Látjátok: a nyűgös, kötözködő, panaszkodó betegek között az, aki Istennel igazán kapcsolatban van, ő egy angyal! A betegágyon, fájdalmak között is sugárzott belőle az a bizonyos VILÁGOSSÁG!

Ezért mondta Jézus is: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16)

Simon László
Bp. sashalmi körzet lelkésze