MLEK – tatai kitelepülés

Mint minden évben, most is, sőt már 28. alkalommal került megrendezésre Tatán a Víz-Zene-Virág Fesztivál. Ez egy országos rendezvény mely kulturális értékeket képvisel, családi, baráti, összművészeti szinten. És hogy miért víz és zene és virág fesztivál? A városunk közepén egy tó helyezkedik el, ami körbe kerülve 7,2 km. A tavon különböző vízi programok vannak. S hogy miért zene? Az ország híres művészeit hívják erre az alkalomra, hegedűművészeket, és egyéb más híres előadókat. És hogy miért virág? Mert csodálatos virágkiállítással várják a vendégeket. A víz az életre mutat, a zene lélekbe hatol, s a virág új erőt és új kezdetet jelenthet.

Gyönyörködhetünk a pompás színekben. Ha még nem jártál ebben a csodálatos városban, egyszer mindenképp látogass el ide, ahol nagyon sok, szép, történelmi látnivaló van. Nagy a turizmus, különösen ezeken a fesztiválokon. Az ország különböző részeiről érkeznek a látogatók. Gyülekezetünk szereti a missziómunkát. Vágyódtunk erre az alkalomra és kértük Mennyei Atyánkat, hogy támogasson minket, és vigyen be erre a munkára. A kapcsolatot felvettük a városi szervezőkkel és rendezőkkel, akik örömmel fogadták jelentkezésünket egészséges életmód programunkkal. Hálás köszönetünk a rendezőknek, hogy ingyenesen átadták részünkre ezt a helyet. Semmi zavaró körülmény nem volt a közelünkben. Nem a tó partján kaptuk a helyet, hanem közel az Eszterházy kastély és a Blátthy ligetben.  Kellemes meleg nyári nap volt, gyönyörűen kéklett a teremtett ég, csodás volt a víz tükre, már a reggeli órákban. A ligetben a fák egy ideig árnyékot adtak, de aztán a nap, mely mindenhová betörni kíván sugaraival, itt is érvényesült. Június 30-án megérkezett az egészségügyi busz és felállítottuk a sátrakat. Mint ahogy ez már az egész fesztivál területén így történt. Július 1-2 volt a mi missziós jelenlétünk a mi Mennyei Atyánkkal, aki megígérte, hogy nem hagy minket itt egyedül. Hisz oly sokszor lehetünk Tamások és Péterek és Júdások. A csodás kis ligetben több kis szigetet alakítottunk ki, mely egy birodalom volt. Az Úr birodalma és az angyalok birodalma, s mi pedig az eszközei.

Az indító szigetünk az információs pult volt. A következő volt a kóstoló készítő stábunk, ahol igazán hűs és árnyékdús helyen készülhettek. Majd a kóstoló sziget, ahol szép nagy asztal állt rendelkezésünkre, minden reform élelmiszer felkínálására. Különböző pástétomok, turmixok, zöldségek, zöld csírák, fokhagymás, vega pecsenyék, helyben sütött kenyerek, pogácsák, különböző ízesítésű ropogtatósok kínálata sorakozott, és nagyon jól megfért mellette a zabkekszek, sütemények, és egyéb más ínyencségek. Nagyon szép tálalással gusztusosan elrendezve, szorgos kezek kíséretével. Létrehoztuk a gyerekprogramok szigetét is. Ezen kívül nagy érdeklődés volt a masszázs szigetre, sok ember kereste fel ezt a szolgáltatást. Köszönet a kitartó masszőröknek. Ott volt a 8 egészséges alapelvek szigete a felkészült stábbal, könyvekkel. A bizalom alapelvének a második napon egy külön szigetet rendeztünk be. A terheléses vizsgálatoknak jó és biztonságos, kényelmes helyet biztosítottunk, valamint az egészségügyi busz, ami minden sziget felett kiemelkedő, látványos, színes üzenetet hordozó külsejével volt jelen. Szintén a felkészült stáb melyben orvos is volt jelen.

Nagyszerű és megható volt a közös együttlétünk, a reggeli ima, melyre minden nap nyitás előtt kellő időt szántunk. Lelki útmutatásként Janától a következőket hallottuk: az angyalok sóvárogva vágyakoznak arra, hogy emberi eszközökön keresztül kinyilváníthassák Isten szeretetét. A második nap reggelén még nem voltunk úgymond nyitva, épp imádkozásra készültünk, s ekkor megjelent egy érdeklődő hölgy a kutyájával, és csak vércukor mérést szeretett volna, de úgy, máris. Nagyon jó volt hallani és tudni, hogy egy testvér a következőket mondta: épp imádkozásra készülünk, szeretnénk először imádkozni, azért, hogy a mi munkánk hatékonyabb legyen, alakítottunk egy nagy kört és megszólítottuk Mennyei Atyánkat. Az asszony mindezeknek tanúja volt. Nagyon jó volt tudni azt, hogy mindenkor légy bátor elmondani, Isten, aki képesíti az embert a feladataira. Ezt az asszonyt biztos gondolkodóba ejti Isten Szentlelke.

Egy-két történetet szeretnénk bevillanás szerűen érzékeltetni. Mikor leülnek az alapelvekhez a kedves vendégeink és még maradnak hosszan, arra várva, hogy te kinyisd azt a kaput, melyen kiáraszthatja mindazt, ami lelkében fájdalomként ott van. Nagyon sok ilyen megtapasztalással találkoztunk.

Íme, legyen egy történet. Közel sátraink előtt volt egy út, amin közlekedtek az emberek. Két asszony haladt el. Észrevettük és kedvességgel elébük mentünk, tájékoztatva, hogy mit is csinálunk itt. Közülünk valaki említette, ők kaptak szórólapot, más területen már, de nem lehet mindent feladni, invitáltuk, hogy térjenek be hozzánk. Felhívtuk figyelmüket a különleges finomságokra. Kóstolgatták, ízlelgették nagy örömmel a kínált táplálékot. Öröm és derű költözött az arcukra. Tűnődtek azon, hogy ilyen kedves vendégek lehetnek ők itt. Hosszú beszélgető partnereink lettek. Kútforrás lett számukra az alapelvek tanácsai. Majd egyenként beszéltek életük megpróbáltatásairól, a gyász fájdalmairól, valamint a szorongás és pánik megküzdéseiről.

Egy másik történet: messziről tekintve látni lehetett, egy 60-70 év körüli párt, akik közel jöttek a mi sátrainkhoz, és a férj belépni kívánt volna a mi helyszínünkre. Látszott, hogy az asszonyban is vágy ébredt, de meggondolva magát rávette férjét és saját magát, hogy menjenek tovább, nincs erre szükségük. Távolról jól érzékelhető volt ez. Segítségükre siettünk, invitáltuk őket kedvesen. Különösen az asszonyra fókuszálva, akinek mindjárt – szerető kedvességgel – ajánlottunk és mutattunk sokféle finomságot. Örült, szívesen falatozott. Már nagyokat mosolygott, és nem is tágított onnan. Férje hosszan beszélgetett, elmondta, a felesége rákos beteg. Mind a két mellét levették. Már nem akar egészséges életmódról tudomást szerezni. Lányuk rákban halt meg egy éve. A férfi könnyeivel küzdött, de feloldódott. Örült, hogy mégis bejöttek. Többször nyugtázta, hogy felesége milyen jól érzi magát itt. Mosolyog, nevetve beszél, elfelejti az élet megpróbáltatásait. Felvillant előtte, hogy a helyes táplálkozás még szinten tartást jelenthet. Boldogan újságolta az asszony, hogy régebben ő is készített szójából ételt. Nagyon jó érzés volt, hogy a mi birodalmunk, a felüdülés, a megkönnyebbülés, biztatás balzsamát jelenthetik. Azt mondta Jana: ez az, amiről a Szentírás beszél: állj az utakra és kényszeríts mindenkit bejönni. Kicsit könnyebb volt megérteni ezt az Igét így.

Egy másik történet kis töredéke: egy asszony 166-os vérnyomással érkezett, teli panaszokkal. Itta az alapelvek tanácsait. Bíztunk, hogy a vérnyomása le fog menni. Többször elmondta férjének, nekem erre van szükségem, hogy meghallgassanak, hogy elmondhassam, amit szeretnék, és hogy megértsenek. Az orvosok nem érnek rá meghallgatni. Úgy tűnik nem is érdekli őket, amit mondana a beteg. A légzéstechnika hasznosságát megismertettük. 30 perc múlva már csak 143-as volt a vérnyomása.

És még egy történet a végére. Egy fiatalember egy fekete kalapban jelent meg. Elmondta, hogy az ő édesanyja megkísérelte megölni őt születésekor. A kórházba került. Abban az időben 1,5 éves koráig maradhatott a kórházban. Majd később árvaházba került, ezt követően nevelőszülőkhöz. A nevelőszülők baptista keresztények voltak, hitüket gyakorló emberek. A fiatalembert így nevelték, nagyon jól ismerte a Szentírást, az ószövetségi történeteket. 16-17 éves volt, amikor kinyílt a szeme és kezdte meglátni, hogy a keresztények sokasága álarcot hord. Látta, hogy kinek milyen az élete, másképp viselkednek, mint ahogy beszélnek. Mélyen elgondolkodtatta és nagyon nagy csalódásként távolodott el a gyülekezettől. Elvesztette bizalmát az Istenben, különösen az élet fájdalmas traumái átélése miatt. Úgy érzi, az egész életét veszteség kíséri. A fiatalember gyakran nyújt segítséget rászoruló emberek számára. Ebben a fiatalemberben meg kellett erősíteni, hogy ő nagyon értékes ember. Nagyon szép pályát futott be. Amit tanult, abban dolgozik azóta is. Tanulmányait külföldön szerezte. Versenylovakkal, és versenyzéssel foglalkozik, valamint vívás oktatást tanít. Jelenleg Svájcban végzi élete munkáját. Nagyon szomorú volt látni, hallani, hogy párja, aki ott volt vele, már csak kihasználta és a szívét másnak adta. Nagyon nagy megerősítésre volt szüksége. Csodálatos volt az, hogy ismerte a Szentírás hithőseit, életkörülményeit. Beszélgetésünkben jó szolgálatot tett az ismeret felelevenítése, és az, hogy nemcsak nekünk megpróbáló az élet. Megkérdeztük a fiatalembert, imádkoznánk-e együtt? Ott ült a felesége és a kisfia is. A fiatalember azt mondta: felesleges, mert már nincs bizalmam az Istenben. Kicsit tovább beszélgettünk és megkértem, hogy ha én imádkoznék értük elfogadná-e? Elfogadták. Szemében talán felcsillant a remény, hogy csak Jézus a példakép és nincs üdvözítő ember. Emberek hibája ne fordítsa el Istentől. Elmondtuk neki, hogy láthatunk más emberek életében, rossz példákat, azt viszont nem láthatjuk, hogy mikor rendezik bűneiket Istennel titkon. Üdvözítő ember nincs, csak üdvözítő Jézus Krisztus. Hisz ilyen hibák miatt hagyta el azt a gyülekezetet és magát az Istent.

Hálásak vagyunk mindnyájan a tatai gyülekezetben, hogy az Úr munkatársai, küldöttei lehettünk ezen a szép fesztiválon. Köszönjük Janának a közreműködést és a tanítást!

Novotni Katalin