„Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj?” (Mk 2,9)

A Nagy Gyógyító – ma így mondanánk – demonstrálta a hatalmát, méghozzá többszörösen, és egyúttal azt is megmutatta, hogy mi a fontosabb dolog:

Előbb megbocsátotta annak a bűnös embernek a bűneit, akit a barátai – minden nehézség ellenére – eljuttattak a Mester színe elé, majd az emiatt a lelkükben ítélkezőknek megmutatta, hogy nem csak erre van hatalma, hanem másra is: egyetlen teremtői szóval helyreállította az ember egészségét is. Ezzel a válaszával pedig azt is bebizonyította, hogy olvas a lelkükben, a gondolataikban.

A bűnös feloldozást kapott, a beteg pedig – ugyanaz a személy – egészséget, az ellenségek pedig többszörös és megfellebbezhetetlen bizonyságot arra nézve, hogy a jelenlévő ember Fia bizony Isten Fia is, teljes hatalmával.

Isten ebben az esetben is mindent megtett mindenkiért(!), de ezzel együtt mindenki maga döntött e bizonyságok hátterén. Azt is látnunk kell azonban, hogy milyen megerősítést kaptak az együttérző, eltökélt és kreatív barátok – ami számunkra is bátorító bizonyság arra nézve, hogy „igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése”, és nem csak az ima, hanem minden, amit egymásért megtehetünk.

Milyen sok mindenre tanít bennünket ennek az egyetlen gyógyításnak a története!

Stramszki István
DET kincstárnok