Egység a különbözőségek ellenére
„A hívők mind egységesek voltak szívükben és elméjükben. És érezték, hogy ami az övék, az nem a sajátjuk, ezért megosztottak mindent, amijük volt.” (ApCsel 4,32)
Az egység eloszlatja a félelmet, erősíti a bizalmat, és bátorságot ad a közös szolgálathoz. Egy összetartó egyházban mindenkinek lehetősége van megtapasztalni a közösség megtartó erejét, amely biztonságot, reménységet és lelki erőt nyújt a mindennapi kihívások közepette. Az egységes egyház nemcsak erősebb, hanem tagjait is erősebbé teszi. A megosztottság bizonytalanságot és bizalmatlanságot szül, míg az összetartozás felszabadítja azokat a lelki erőforrásokat, amelyek képessé tesznek bennünket arra, hogy félelem nélkül, bátran és közös elkötelezettséggel végezzük Istentől kapott küldetésünket.
Pál apostol azt írja, hogy igyekezzünk „megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékében” (Ef 4:3). Ez az egység nem magától értetődő adottság. Szükség van hozzá alázatra, türelemre, egymás meghallgatására, valamint arra a készségre, hogy személyes meggyőződésünk és érdekeink mellett a közösség egészének javát is szem előtt tartsuk.
Amikor az egységre törekszünk, nem a különbségeket hangsúlyozzuk, hanem azt keressük, ami összeköt bennünket. Mindazt, ami közelebb hozza egymáshoz a szívünket és a lelkünket, még akkor is, ha személyiségünkben, gondolkodásunkban, és életünk számos területén különbözünk egymástól. Az igazi egység nem az egyformaságban, hanem a különbözőségeink ellenére megélt szeretetben mutatkozik meg.
Vannak időszakok egy közösség életében, amikor különösen nagy szükség van a tudatosan pozitív, építő lelkület kialakítására. Amikor a sérelmek, bizalmatlanság és negatív megnyilvánulások helyett arra irányítjuk figyelmünket, ami felemel, megerősít és közelebb visz bennünket egymáshoz. Amikor szavainkban és tetteinkben ismét nagyobb hangsúlyt kap a megértés, az elfogadás, a szeretet, a hála, az egymásra figyelés, a meghallgatás, a türelem, a megbocsátás és a kölcsönös tisztelet.
Tartsuk ezt szem előtt, hiszen különbözőségeink ellenére mindannyian ugyanabba az irányba tartunk.
Közös célunk, hogy egymást erősítve, szeretetben és egységben haladjunk előre azon az úton, amelyen Isten vezet bennünket.
Tonhaizer Anikó
egyházterületi kincstárnok
