Mert magától terem a föld!

Kép: Polina Rytova (Unsplash)

Az igeolvasás előtt szeretnék körbeírni egy rendkívül fontos készséget, mely kifejlődhet bennem az Isten jelenlétében való elmélyülés érdekében. Úgy érzem, hogy mielőtt az igére figyelnék, már az oda vezető úton is jelentkezik egy lelki feladatom. Könnyűnek tűnő, mégis rutint igénylő feladat: el szeretnék csendesedni. Mi a célom az elcsendesedéssel? Hiszen léteznie kell egy célnak, mely érdekében félreteszem a zajokat, feladatokat, problémákat, még a mini zajokat is. Ez nem más, mint az Isten jelenlétében megvalósuló figyelmes szemlélődés. 

Ki vagyok én, aki itt van Isten előtt? Ki vagyok én, aki megáll Isten szerető tekintete előtt? Mit hozok ide. Milyen érzéseim vannak? Bizonytalanság, félelem, elveszettség? Jó, ha ezekkel az érzésekkel tisztában vagyok!

Bízni akarok az isteni jóságban. Át akarom élni a tőle kapott biztonságot, hűséges szeretetének áldásait. Vajon Isten is vágyik a velem való találkozásra? Ezekre választ kaphatok a csendességben és oda fordulhatok az üzenethez.

Márk 2,23-28

„És lőn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az ő tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni. Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért művelik azt szombatnapon, amit nem szabad? Ő pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszűkült és megéhezett vala társaival egybe? Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár főpap idejében és ette meg a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is? És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.”

Talán én is megfáradt vagyok, pedig Krisztussal járok. A Krisztussal járás új nézőpontot ad számomra, hiszen nem pusztán annyit érzékelek a világból, mint az a személy, aki nem jár Krisztussal. Egyik ilyen új szempont, ami megragadja a figyelmem, hogy a gabona Istené, Ő az, aki megvendégel engem. Nem szabályokra hív, törvényi kereteket tár elém, hanem megvendégel. Az élet védelme a legerősebb isteni szempont. Az élet védelme legtöbb esetben a szószerintiség vége. A szószerinti értelmezés annyit enged meg, hogy ne edd meg a kenyeret. Nincs választás, mert le van írva. Csak a papok ehetik meg. A példa alapján Jézus (aki egyébként a törvény betöltője) azonban más elvekre hívja fel a figyelmem. Az élet védelme elsődleges. Talán pont ebben az érelemben mondta egy másik mondását, tudniillik, hogy a szombat az emberért van.

Ma azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy mi van akkor, ha az élet kérdéseiben nem a szavak a legnagyobb erővel bíró iránymutató jelzések? Mi van, ha verbalitás nélkül, szimbólumokban, képekben is megélhető az élet lényege, netán ezekben a keretekben élhető meg leginkább? A másik kérdés, hogy ha a mag apró és jelentéktelen, elhal, majd növekszik, akkor mi az szimbolikusan, ami az én életemben ilyen kicsi és észrevétlen, és mégis jelentős dolog?

Jó elmélkedést és szemlélődést minden mélységet kereső kutatónak!

Horváth Péter
a gödöllői és az isaszegi gyülekezet lelkésze