Magyar-szlovák találkozó Salgótarjánban

A napokban láttam egy filmet, ami egy kapcsolatról szólt, egy házasságról, ami nem jól indult, aztán még rosszabb lett. Sok viszontagság után, amikor már közös cél és út volt előttük, akkor minden megváltozott.  Elgondolkoztam a történeten, egyrészt, hogy a kapcsolatok milyen fontosak az életünkben, másrészt mi az, ami erőssé teszi, ha az út, amin megyünk, egyfelé halad, a cél és a találkozás közös.

Valahogy ez jut eszembe, amikor a múlt szombaton (március 7-én) a Salgótarjánban megrendezett szlovák-magyar találkozóra gondolok. Már évek óta megszervezi a Dunamelléki Egyházterület a helyi gyülekezettel közösen ezeket a találkozókat, felváltva hol a szlovák testvérek látnak vendégül bennünket, hol mi várjuk őket. Az idén Salgótarjánban volt a találkozó; aki egy kicsit is ismeri a várost, az tudja, hogy itt nem egyszerű egy közel kétszáz főt befogadó termet találni, étteremmel a közelében. Sikerült találni egy eszményi helyet, meseszép helyen, a most megújult ökocentrumban, ahol egészséges környezetben tudtuk imádni Istenünket és egymással is együtt lenni.

A szlovák elnök testvér nagyon kedves és figyelmes volt, mert a nőnap előtt a prédikációjában ehhez igazodott, így Annáról beszélt, ill. a nőkről és a feleségekről, megfűszerezve az istentisztelet végén az egyik legfinomabb csokoládéval, amit ajándékba kaptunk.

A kapcsolatok az életünkben – talán a legfontosabbak közé tartoznak. Azt hiszem, ez volt az első olyan alkalom, amikor körzetünk együtt ünnepelt. Majdnem mindenki jelen volt a balassagyarmati, a váci, és a helyi salgótarjáni gyülekezetekből, így végre közösen éreztük, hogy egy csapatba tartozunk, és ez olyan örömteli volt.

A délelőtti istentisztelet során az egyik szolgálatban „négy gyertya” hívta fel a figyelmet arra, hogy mi az, amit soha nem felejthetünk el, hogy mi a feladatunk. A balassagyarmati, váci, salgótarjáni, ill. a losonci és füleki testvérek együtt vallottuk meg, mi nem tartozunk azok közé, akik magunknak szeretnének otthon világítani. Mi mindannyian azok vagyunk, akik szeretjük az emberi kapcsolatokat, ezért tudjuk milyen jó, amikor még barátinkat is el tudtuk hívni erre a közös istentiszteletre.

Négy gyertya világított a sötétben, és nem akartak bent maradni, hanem világítani szerettek volna. Még akkor is, ha nem egyformák, még ha más nyelvet is beszélünk, és annyira különbözőek vagyunk, mint ahogy Ősz Farkas Ernő testvér a délutáni istentiszteleten összefoglalta. Isten többféleképpen szól, és mi sem egyformán válaszolunk, másképp énekelt a kórusunk, másképp szólóztak a testvérek…

Ahogy így együtt voltunk, ahogy összefogtunk, még erősebb lett a fényünk, mert erősek vagyunk az Istennel való közösségben. Jó volt így együtt ünnepelni, mert az ünnep fontos része az életünknek, jó volt együtt lenni, mert megerősített. Ezzel is azt hirdettünk, azért vagyunk itt, hogy az embereket mindig észrevegyük magunk körül, és úgy hívjuk és várjuk őket Isten imádatára, ahogy vannak.

Salgótarjáni gyülekezet

[av_gallery ids=’928,927,926,925,924,923,922,921,918′ style=’thumbnails’ preview_size=’portfolio’ crop_big_preview_thumbnail=’avia-gallery-big-crop-thumb’ thumb_size=’portfolio’ columns=’5′ imagelink=’lightbox’ lazyload=’avia_lazyload’]