Jelenvaló igazság
„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13)
Ez nekem nem megy. Már megint kimaradt valami. Hány kiló és hány tepsi pogácsát kell még ahhoz megsütnöm, hogy végre olyan legyen, mint hajdan a nagyié volt? Vagy lehet, hogy a recepttel van baj? Esetleg a mai alapanyagokkal? Nem tudom. Ami biztos, mindig baj van az arányokkal, és valahogy mindig hiányzik valami…
De még, ha csak a pogácsából hiányozna időnként valami!
Mert itt van ez a minden szempontból hiányos mai karantén világ, ahol egyre nagyobb a feszültség, a bizonytalanság, ahol egyre inkább hiányzik az egészség, a személyes emberi kapcsolatok, a családi ünnepek, az ölelések.
És itt van az egyház, a gyülekezet, ahol egyre többen azt érzik valami nagyon nincs rendben, valami nagyon hiányzik. De mi az?
A hármas angyali üzenet markáns hirdetése? A Szentlélek ereje által végbement gyógyulások, csodák? Új próféták és új próféciák? Hegyeket mozgató hit? Posztmodern istentisztelet? Szíveket megremegtető prédikációk? Fiatalos zene? Kiscsoportok?
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem…” (1Kor 13,1)
Ellen G. White az 1888-as Generálkonferenciai ülésen úgy fogalmazott:
„Semmi nem hiányzik jobban az egyházból, mint a krisztusi szeretet világos megnyilvánulása. Amint az egyház tagjai szent szövetségbe forrnak össze Jézussal együttműködve, Isten velük lesz, és ő munkálkodik bennük… Ez a jelenvaló igazság most és mindörökké.” (George R. Knight; Hogy el ne feledjük, 275. oldal)
Tóth Szilárd
DET projektfelelős, TB tag, lelkész
