Isten a legjobbat tartogatja nekünk

book-1760998_1280

Az ünnepi ajándékok vásárlásakor felerősödött bennem egy belső párbeszédem önmagammal:

  • Mi az, miért válogatsz ennyit, jó lesz ez az ajándék, ne tedd vissza! Ne válogass tovább! 
  • Azt akarom, hogy mindenki érezze a személyes törődést…
  • Ahhoz annyi időt kellene rászánnod, hogy arra biztosan nincs lehetőséged!
  • De még mennyire hogy van! A legjobbat fogom megvenni mindenkinek!

Igen! Válogatós vagyok! A legjobbat mindenkinek.

Ebben a pillanatban hasított belém egy gondolat, mely egy képet nyitott meg előttem, amit eddig még ilyen oldalról soha nem szemléltem, nevezetesen, hogy Isten is válogatós. Kérem, hogy ne vessük el ezt az elsőre botránkozásra okot adó felvetést. Hiszen Isten éppen ellenkezőleg válogatós mint egy „mindenből legjobbat akaró” ember. Isten tudatos válogatással magára mérte a Fia személyén keresztül a legszörnyűbb, legnagyobb értetlenséget kiváltó, legjobban félreértett, legjobban megszégyenített emberi szerepet. Jézus a földi élete során, önként vállalva célpontja lett a legsötétebb megvető, kirekesztő, megszégyenítő szándékoknak. Tette ezt azért is, hogy a mi bárminemű tapasztalásunk, mely hasonlít a fent említett sötét kategóriákhoz, melyek számunkra olyan kilátástalanok, hogy már szinte el is süllyedünk a reményvesztettségünkben, szóval, hogy ezek a helyzetek ne az életünk zsákutcáit jelentsék. Pont ott, ezekben az elviselhetetlennek tűnő helyzetekben tapasztalhatjuk meg, hogy nem vagyunk egyedül, nem vagyunk magunkra hagyva. Hogy bár énerőnk kevésnek bizonyul és segítség hijján érezzük magunkat, de Jézus Krisztus személyében az Isten nemcsak megért minket, de át is érzi, ami velünk történik, bármilyen sötét tapasztalás legyen az.

De Isten nemcsak „másképpen” válogatós, mint mi, hanem ugyanúgy is „válogatós”. Hiszen karácsony és húsvét (valamint a közte eltelt 33 év) történetének végkifejleteként kiderül, hogy a legjobbat tartogatja nekünk. A legjobbat mindenből. A legnemesebb és legértékállóbb ajándék a miénk – melyet úgy hívnak: SZERETET. 

Horváth Péter
lelkész