Igei üzenet – 2021. 12. 31.

Ismét elérkeztünk egy év lezárásához. Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem olyan érzésem van, mintha egyre sebesebben múlnának az évek, „gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.” (Zsolt 90,10/b. – Szent István Társ. ford.)

Isten újra és újra megállásra, összegzésre késztet bennünket: Hív minden este, hogy gondoljuk át a napunkat; péntekenként, hogy gondoljuk át a hetünket. Hív az úrvacsorákon, hogy tekintsünk át egy hosszabb időszakot, s vizsgáljuk meg a szívünket. Az év lezárásakor is erre kér bennünket. Tekintsünk vissza, és tekintsünk előre is.

Sokszor fájdalommal tölt el, amikor visszatekintek. Be kell ismernem: lehetett volna jobban, összeszedettebben. Átérzem, hogy kegyelemre szorulok. Számomra vigasztalás és reménység Isten ígérete, amit Jóel prófétánál olvasunk: „Kipótolom nektek az esztendőket, amelyeket tönkre tett a szöcske, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, amelyet reátok küldöttem.” (Jóel 2,25)

Már két éve tart a pandémia, amely miatt idén is több programunkat, tervünket módosítani kellett. Lelkileg, szellemileg is megterhelő időszak ez, amely próbára teszi a türelmünket, bizalmunkat is. Sok család élt, él át veszteséget. Olyan nagy szükségünk van arra a reménységre, amelyet az Ige ad: Isten kárpótolni fog.

Ez a szakasz viszont rámutat egy fontos összefüggésre is. Isten ígéretei nem biankó csekkek. Ő vágyik arra, hogy kitöltse áldásait, de azt nem mondhatjuk, hogy ezeknek az áldásoknak nincsen semmi feltétele. Nem érdemeink alapján kapjuk tőle az áldást, hanem kegyelméből. Viszont áldásaival nem akar minket megkeményíteni a bűneinkben.

A Jóel próféta által közvetített ígéret teljesedésének feltételei, ahogyan magamnak megfogalmaztam: önvizsgálat, alázat, bűnbánat, megtérés, könyörgés. Ha erre hajlandóak vagyunk, akkor tanúi lehetünk annak, hogy Ő megtartja szavát.

Bárcsak eljöhetne az az idő, amikor Isten bőségesen kárpótol mindnyájunkat!

Hites Gábor
A székesfehérvári körzet lelkésze