Igei üzenet – 2021. 05. 28.

„Bízzál, a te hited megtartott téged!” (Máté 9,22)

Először a tagadás: Nem! Nekem semmi bajom! Még, hogy én tisztátalan? Csak összeettem valamit, vagy kicsit felfáztam, de semmi komoly. Holnapra elmúlik.

Aztán az értetlenség: Uram, miért pont velem történik mindez? Miért nem gyógyítasz már meg? Meddig kell még szenvednem? Hát olyan nagy bűn az, hogy kicsit jól akartam magam érezni?

Az alkudozás: Jó, tudom, nem kellett volna megtennem. De már nem tudom visszacsinálni. Viszont, ha meggyógyulok, minden nap ott leszek a zsinagógában, a vagyonom felét a szegényeknek adom, segítem az árvákat és özvegyeket, varrok, főzök, mosok, csak gyógyíts meg Uram!

Néhány kétségbeesett próbálkozás: Doktor úr, már csak önben reménykedem! Mondja, mit tegyek? Bármilyen szérumot megveszek, a legképtelenebb gyógyszert is kipróbálom. A világ végére is elzarándokolok. A gyógyulásért mindenről kész vagyok lemondani.

A beletörődés: Tizenkét év. Semmi javulás, semmi enyhülés, semmi remény. Én már örökre számkivetett maradok.

Végül a hit érintése: „Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.” (Máté 9,21)

Igen, a hit volt a kulcs, mely megnyitotta a vérfolyásos asszonynak a kegyelem ajtaját, amit bezárt a bűn tagadása, amit nem nyithatott ki a sem a ’miért’-ek, sem az érdemszerző cselekedetek tömkelege, és ami ellenállt minden emberi erőlködésnek.

Ezen a szombaton járuljunk mi is a hit érintésének vágyával a kegyelem királyi székéhez! „Gyere alázatos szívvel, és ne gondolj arra, hogy valami jótettel ki kell érdemelned Isten tetszését, vagy jobbá kell tenned magad mielőtt Krisztushoz jössz. Nincs erőd arra, hogy jót tegyél önmagadtól, és állapotod megjavítására sem vagy képes.

Mondd ezt: Uram, bocsásd meg bűnömet! Kezemet kezedbe teszem, hogy segíts, máskülönben elvesznék! Hiszek Benned!” (Ellen G. White; Szemelvények I. 307. o.)

Áldott szombatot!

Tóth Szilárd
DET projekt felelős, TB tag, lelkész