Igei üzenet – 2021. 04. 09.

„Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha itt hagynám, és elmennék hozzátok. Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én ugyanúgy feleltem nekik.” (Neh 6,3-4)

Mostanában többször eszembe jutott Nehémiás történetének ez a részlete. Az ellenség mindent megtett, hogy elérje a munka leállítását. Újra és újra zaklatták Nehémiást, hogy elcsalják és merényletet kövessenek el ellene. Nehémiás azonban világosan látta feladatát és nem rettent vissza, nem sétált be a csapdájukba.

Sátán ma is mindent elkövet, hogy megakadályozza Isten művének előrehaladását, ebben nincs változás (és nem is várhatjuk ezt tőle). A kérdés az, hogy hasonlítunk-e Nehémiásra abban, ahogyan ő tisztában volt a feladatával és felelősségével.

Tudjuk-e, hogy a személyes életünkben mi az a „nagy munka”, amely félbemarad és kárt szenved, ha mással kezdünk el foglalkozni? Mi az, ami igazán megéri az időnket, erőnket és fáradtságunkat az örökkévalóság fényében?

Mindegyikünk életében van legalább három ilyen „nagy munka”:

1.) Istennel való személyes kapcsolatunk, s ennek nyomán a jellemünk formálódása, az üdvösségünk.
2.) Személyes szolgálatunk, azok a „jócselekedetek”, amelyeket Isten előre elkészített, s amelyeket nekünk kell elvégeznünk.
3.) Kapcsolataink ápolása. Családi, baráti kapcsolatainkban az Istentől nyert kegyelem, szeretet továbbadása, valamint annak a testvéri közösségnek az építése, amelyhez tartozunk.

Bármilyen okból is veszítenénk el üdvösségünket, ha ez történik, akkor mindent elvesztünk. Krisztus mindent odaadott a megmentésünkért. Az egyetlen méltó válasz erre az, ha mi is mindent odaadunk Istennek, ha mi is mindent megteszünk, hogy ne legyen hiábavaló értünk való küzdelme. Csak ebben az életben segíthetünk embereknek, hogy Krisztust és Őbenne az üdvösséget megtaláljuk. Azt a szolgálatot, amelyet Isten személyesen számunkra tervezett, csak mi és csak most tölthetjük be.

Ennek fényében gondoljuk végig: arra fordítjuk-e figyelmünket, erőnket, szavainkat, befolyásunkat, ami a mi „nagy munkánk”?

Isten adjon bölcsességet és vezetést ebben a kérdésben!

Hites Gábor
tanítványsági osztályvezető, UB tag, lelkész