Igei üzenet – 2021. 03. 19.

„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!

Ne aggodalmaskodjatok…!” (Fil 4,4; Mt 6,31)

Rendhagyó módon két igét kapcsoltam össze, amire azonban maga az üzenetük jogosított fel: „Örüljetek”, mondja az apostol, sőt „ismét mondom, örüljetek”, ami teljes összhangban áll az Úr intelmével: „ne aggodalmaskodjatok!” Sokszor éppen az aggodalmaskodás veszi el az örömünket!

A bűn világában gyakran érezhetjük indokoltnak, hogy ne örüljünk, és persze mindig van ok az aggodalmaskodásra is – keresni sem kell. Ha ez valamikor igaz volt, akkor a mostani időkben mindenképpen az. A jelen globális válság és kihívás, valamint a bizonytalan jövő, hogy meddig lesz így és mi lesz ezután, mindenkit foglalkoztat. Eszünkbe juthat az ige, hogy „az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek” (Luk 21,26).

Mégis, hívő és bibliaolvasó emberekként – most is, a jelen körülmények között is – erőt meríthetünk ebből a két igéből! Mert Pál kifejezetten azt írja, hogy „mindenkor örüljetek”, az Úr pedig a felsorolásával azt érzékelteti, hogy „semmi felől ne aggodalmaskodjatok”. Mi gyakran kategorikusak vagyunk egymással: „te soha…”, „te mindig…”. De az Úr nem ilyen! Gyakran csodálom pl. E. G. White írásaiban az árnyalt megfogalmazásokat, pl., hogy „legtöbbször” stb., ami megengedőbb, mint mi vagyunk! E két ige azonban valóban kategorikus, és nem hagy teret a kifogásoknak: a hívő embernek mindig oka van az örömre – ha más miatt nem, akkor a megváltottság, a Krisztusban megtalált békesség okán! Persze, az is igaz, hogy „mindennek rendelt ideje van”, még a „sírásnak” is (Préd 3,1;4), de még ezt is, adott esetben a gyászt is másként éli meg egy hívő ember, mint az, akinek nincsen reménysége. Olyat pedig még ebben a felsorolásban sem olvasunk, hogy az aggodalmaskodásnak rendelt ideje lenne! Nem is olvashatunk, hiszen az Úr kijelentése sem hagyott helyet az aggodalmaskodásnak. Mintha azt mondaná: „Hiszen van Istenetek, van Megváltótok – ne legyetek olyanok, mint a pogányok!”

Ez persze nem megy könnyen, nem megy magától – ebben is növekedni kell és gyakorolni magunkat, méghozzá éppen akkor, amikor az aggodalmaskodás, vagy a nem-örülés alkalmát érezzük, hiszen éppen ekkor van ideje annak, hogy ezen igéket bátorításnak és ígéretnek vegyük, ill. gyakoroljuk, erősítsük magunkat abban, amire az Úr személyesen is utasított bennünket, és egy e tekintetben különösen hiteles apostolán keresztül is!

Stramszki István
egyházterületi kincstárnok