Időnként megharapnak

Hogyan bánjunk a mérgező emberekkel?
Dick Stenbakken

BZZZZZZZZZZZzzzzzzzzzzzzz! „Mi ez?” „Vigyázz! Egy csörgőkígyó! Tartsd a távolságot!”

A csörgőkígyók általában figyelmeztetnek, mielőtt lecsapnak. A harapás fájdalmas, mérgező és halálos. Sajnos a mérgező emberek támadása nem jár figyelmeztetéssel. Csak úgy felbukkannak, és nincs belőlük hiány.

Ha valami vagy valaki mérgező, akkor potenciálisan veszélyes, és a mérge akár halálos is lehet. Ha teljes és élvezetes életet akarunk élni, ítélőképességünk óvatosságra int, akár fizikai, érzelmi vagy lelki téren találkozunk mérgekkel.

Ha meg akarjuk védeni magunkat a méregtől, amivel találkozunk, fel kell ismerni magát a mérget és annak halálos potenciálját. Ha például egy kirándulás során kígyóval találkozom, az életemet mentheti, ha tudom, hogy mi a különbség egy ártalmatlan bikakígyó és egy halálos csörgőkígyó között. A csörgőkígyó az, ami: veszélyes és halálos. Mérgező.

Sem a tudatlanság, sem a valóság elkerülése nem ad nekem védelmet, sőt, ezek nagy károkat okozhatnak. Ugyanez igaz a mérgező emberekre vagy mérgező kapcsolatokra is.

A csörgőkígyóval ellentétben az emberek nem születnek mérgezőnek. A mérgező emberek úgy válnak azzá, hogy a külső mérgezést saját traumájuk, dühük, sérelmeik vagy tapasztalataik internalizálásából szívják magukba. A tiszta víz frissen indul a forrásból, de ahogy a környezetében áramlik, olyan méreganyagokat vehet fel, amelyek által a friss víz is mérgezővé válhat. Az emberek sem különböznek ettől. Az, hogy az emberek hogyan válnak mérgezővé, mégsem mentség a viselkedésükre. A viselkedés egy választás.

FELISMERÉS

A mérgező emberekkel való bánásmód első lépése az, hogy képesek vagyunk meglátni, ha valaki valóban mérgező. A személy közelében a toxikus viselkedési jegyek kellemetlen, marcangoló érzést kelthetnek benned, ami azzal a folyamatos igénnyel párosul, hogy mentegetőzz, magyarázkodj vagy védd a másik ember mérgező viselkedését. A toxikus személyeket általában finoman vagy nyíltan az a szükséglet vezérli, hogy irányítsák a körülöttük lévő embereket és helyzeteket. Ez az irányítási igény könyörtelen. A mérgező emberek közelében lenni stresszt, zavart és szorongást okoz, ami káros lehet. Ezek a viselkedések belső, zsigeri reakciókat váltanak ki izomfeszülés, megnövekedett szívverés, összeszorított fogak és más fizikai reakciók formájában, amelyek a test konfliktusra és veszélyre figyelmeztető jelzései. A mérgező személy olyan, mint egy mágnes, amely időt, pénzeszközöket és érzelmi energiát vesz el másoktól anélkül, hogy ezt viszonozná.

A toxikus emberek gyakran élvezik a felfordulást és a kaotikus stresszt, mert ez lehetőséget ad számukra arra, hogy irányítsanak; akár nyíltan, akár burkoltan. Mintha folyton az elégedetlenség fazekát kavargatnák. A folyamatos konfliktus normává válik. A körülöttük lévők kényelmetlenül érzik magukat, és azt várják, vagy arra számítanak, hogy a toxikus személy majd bocsánatot kér. Ez azonban soha nem érkezik meg, de a mérgező viselkedés továbbra is kellemetlenségeket okoz.

Amikor a kényelmetlenség annyira elviselhetetlenné válik, hogy a mérgező személy környezetében élők megosztják másokkal a fájdalmukat, nem ritka, ha azt a választ kapják: „Csak imádkozzunk érte”. Az ima erőteljes és mindenkinek szüksége van rá, de a csörgőkígyóból sem lesz játékos kiskutya, ha csak pusztán imádkozunk érte. Egy másik taktika az, hogy megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni a nyilvánvalót. Ez sem működik. Az egyetlen eredményes módja a mérgező emberekkel való bánásmódnak az, ha beavatkozunk. Beavatkozás nélkül a kapcsolat nem fog meggyógyulni. Idővel csak még inkább romlani fog.

Elizeus életében két csodálatos történet is van a mérgekkel való bánásmódról. Királyok második könyve 2,19-21 elbeszéli, hogyan gyógyított meg a próféta egy mérgező forrást sóval. 2Királyok 4,38-44-ben pedig a főzelékben lévő mérgező tökről szól a történet. Minden jó volt, amíg valaki fel nem kiáltott: „Halál van a fazékban!” (40. vers). Amikor Elizeus közbelépett, ahogyan azt a 2. fejezetben is tette, a dolgok megváltoztak. Figyeljük meg, hogy először felismerték a problémát, majd beavatkoztak, hogy megváltoztassák a mérgezést. Mindkét lépésre szükség van ahhoz, hogy a negatív helyzetekben pozitív eredményekre jussunk. Ez a két elem létfontosságú, amikor mérgező emberekkel foglalkozunk. A felismerés és a beavatkozás nagyon sokat számít.

BEAVATKOZÁS

Jézus követőiként érdemes odafigyelni Pál apostol intésére Róma 12,17-18-ban: „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben”.

Hogyan is működik ez a mérgező emberekkel való bánásmód? Az apostol intése egyértelmű: nem viszonozzuk a mérgező viselkedést azzal, hogy válaszunkban mi is mérgezővé válunk. Amit tehetünk, hogy bölcs és jól megtervezett beavatkozással segítünk megtörni a mérgező és romboló körforgást. Ha ezt a körforgást nem törjük meg, a mérgező viselkedés egyre inkább kicsúszik az irányításunk alól, és egyre nagyobb károkat okoz. A beavatkozás gyógyulást kínál. A be nem avatkozás, a „csak hagyjuk békén” nem produktív, és növeli a rövid és hosszú távú káros hatásokat. Ha megharap egy mérgező hüllő, a beavatkozás messze a legjobb megoldás.

A mérgező kapcsolatokba való beavatkozás első jellemzője, hogy őszintén felismerjük és elismerjük, hogy léteznek problémák. A következő lépés az, hogy legyen egy világos terv a toxikus személy vagy kapcsolat kezelésére. Ezek a lépések kényelmetlenek lehetnek, de létfontosságúak, ha esélyt akarunk adni a változásra és a gyógyulásra.

A MÉRGEZŐ VISELKEDÉS KEZELÉSE

Miután felismertük a mérgező viselkedést, a következő lépés az, hogy kommunikáljunk a toxikus személlyel a változás szükségességéről. Egy egészséges kapcsolat kiépítésének sikeréhez kulcsfontosságú a kommunikáció. Az „én-üzenetek” használata lehetővé teszi, hogy kifejezzem, hogyan hatnak rám és a kapcsolatunkra a mérgező megnyilvánulások. Például: „Nagyon kellemetlenül érzem magam, amikor negatív megjegyzéseket hallok a döntéseimmel kapcsolatban. Haragot érzek, és ez nem tesz jót a kapcsolatunknak”. Ez sokkal eredményesebb, mint egy „te-üzenet”: „Felbosszantasz, amikor ilyen negatív vagy!” A „te-üzenetek” azonnali ellökést, ellenállást és védekező támadásokat váltanak ki, mert úgy tűnik, hibáztatjuk a másikat. Az „én-üzenetek” azonban lehetővé teszik, hogy nyíltan beszéljek arról, hogyan hat rám személyesen egy adott viselkedés. Ez nem támadás; ez egy őszinte, kockázatvállaló vallomás azzal kapcsolatban, hogyan hat egy adott megnyilvánulás a kapcsolatra.

Igen, kockázatvállalás. Ha hajlandóak vagyunk megosztani valami személyeset, azzal kockázatot vállalunk annak a reményében, hogy az majd segíteni fog kiépíteni egy jobb kapcsolatot. Jézus, az Újszövetségben található hét „Én vagyok” kijelentésével példát mutatott.* Kockázatos volt? Természetesen. Hatékony volt? Igen, nagyon is.

A következő lépés a mérgező emberek kezelésében az, hogy világos határokat szabunk. A határok felállítása és betartása a tiszteletadás egyik módja. Ezek a határok magukban foglalhatják a verbális kommunikáció során használt szavakat is, például: „Ha legközelebb beszélgetünk, a lealacsonyítás és a becsmérlés nem lesz része a beszélgetésnek. Ha mégis, akkor azonnal véget vetek a kommunikációnak”.

A határok közé tartozhat az idő is: „Ha beszélgetünk egy témáról, csak 15 percet töltünk vele, utána abbahagyjuk. Ha további megbeszélésre van szükségünk, akkor közösen meghatározunk egy másik időpontot”. Egyéb határok lehetnek a helyszín, az, hogy ki van még a közelben (vagy éppen ki nincs), a fizikai érintkezés, a fenyegetés vagy egyéb viselkedési formák. És itt van helye az „imádkozzunk érte” tanácsnak is, amit egyesek adhatnak.

Biztosra vehetjük, hogy a toxikus személyek, feszegetni fogják ezeket a határokat. Emlékszel az irányítás iránti vágyra? A határok ezt fogják igazán próbára tenni. Ha nem tartjuk be a határokat, akkor kevés vagy egyáltalán semmi esély nincs a mérgezés megszüntetésére, és megnő a kapcsolat megszűnésének a valószínűsége is. Ha valaki nem hajlandó tiszteletben tartani a határokat, az az ember veszélyesen mérgező.

„De a határok szó olyan keményen hangzik” – mondhatják egyesek. „Nem kellene rugalmasnak és nyitottnak lennünk?” Vessünk egy komoly pillantást a Bibliában található határokra. 1Mózes 2,16-17 egyértelmű határokkal találkozunk: „Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz”. Nemcsak határok vannak, hanem következményei is annak, ha valaki megsérti ezeket a határokat. Ha nincsenek következmények, akkor nincs értelme egyáltalán határt szabni. Ugyanez igaz a mérgező emberekkel való bánásmódra is.

A határokat, a következményeket és az „én-üzeneteket” összekapcsolva az alábbihoz hasonló kijelentéseket tehetünk: „Ha szidalmazást, fenyegetőzést vagy káromkodást hallok, felfüggesztem a beszélgetést, és majd két nap múlva, egy meghatározott időpontban folytatjuk a párbeszédet”. Vagy: „Ha fizikai erőszak vagy bántalmazás történik, jelenteni fogom a hatóságoknak, és többé nem találkozunk négyszemközt, csakis egy harmadik fél jelenlétében.”

A határok felállítása és betartása alapvető fontosságú és egyértelműen biblikus. 5Mózes 19,14, és Példabeszédek 23,10 egyaránt felszólal a határok elmozdítása vagy megsértése ellen. 5Mózes 27,17-ben pedig ez áll: „Átkozott, aki elmozdítja felebarátja határát! Az egész nép mondja rá: Ámen!”.

A fizikai, érzelmi és egyéb határok tiszteletben tartása nem javaslat a Szentírásban, hanem parancs. Ez különösen igaz a mérgező emberekkel való bánásmódban.

KÖVETKEZMÉNYEK ÉS EREDMÉNYEK

A toxikus emberekkel vagy kapcsolatokkal való foglalkozás megköveteli a mérgező viselkedés felismerését és a beavatkozást. Az utolsó lépés a kívánt eredmények világos meghatározása. Ezeknek a kívánt eredményeknek világosan megfogalmazottnak, mérhetőnek, reálisnak és egy meghatározott időkereten belülinek kell lenniük. A legjobb, ha ezeket nem csak kölcsönösen megbeszéljük, hanem – ami még jobb – írásban rögzítjük. Így nincs mód arra, hogy eltérjünk a kitűzött céltól és időponttól.

És most jön a puding próbája: a döntés. Ez is egy bibliai fogalom. Egész életünk, sőt az örök életünk is azon múlik, hogyan döntünk. Ha a mérgező személy megsérti a határokat, nem hajlandó együttműködni, nem hajlandó a kapcsolat építése, javítása mellett dönteni, akkor választást hozott. Erre talán csak egyetlen válaszunk lehet: „Ha úgy döntesz, hogy beszéljünk a kapcsolatunkról, tiszteletben tartod a határokat és ebben támogatni tudjuk egymást, akkor örülni fogok. Szólj, ha ezt elérted. Addig nem beszélünk egymással. Törődöm veled, de törődöm magammal és a családommal is. Semmit nem szeretnék jobban, mint egy pozitív kapcsolatot. Szólj, ha te is ezt szeretnéd.” A döntéseknek következményei vannak.

Mérgező emberekkel foglalkozni nem szórakoztató. Ha nem foglalkozunk velük, az mindenkinek árt. A mérgező viselkedés nem tűnik el varázsütésre, de megfelelő beavatkozással megváltozhat. Bizonyos esetekben szakember útmutatását kell kérni ahhoz, hogy tisztán lássunk és bátran szembe tudjunk szállni a toxikus személyekkel. Néha az emberek azért mérgezőek, hogy védekező eszközként elhatárolódjanak másoktól, és elkerüljék a további fájdalmakat. Sajnos ezzel csak a saját és mások fájdalmát növelik. A jó hír az, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ő képes meggyógyítani és segíteni nekünk a változásban. Csak kérdezd meg Őt. Majd határozd el magad. Ő képes a mérgezést is diadallá változtatni. Ez az evangélium jó híre. Nem könnyű, de lehetséges.

*Jézus hét „Én vagyok” kijelentése az alábbi helyeken található meg a Szentírásban: János 6,35; 8,12; 9,5; 10,7-14; 11,25; 14,6; és 15,1. Érdekes, hogy a kijelentések közül kettőben Jézus azt mondja, hogy Ő „a világ világossága” (János 8,12; 9,5). Az Ő világosságára van szükségünk a mérgező körök megállításához, hogy valódi, érvényes egyenrangú félként lássuk egymást, ahelyett, hogy egyoldalú, egyirányú kapcsolatok vezetnének mérgező, bántalmazó, a másik feletti hatalomra törő próbálkozásokhoz. Valójában egy minta rajzolódik ki János evangéliumában, amely megmutatja Jézus személyének valóságát … hiteles, valódi, jelenlévő. Az „én-kijelentések” ugyanezt teszik velünk: érvényesítik, hogy jelen vagyok, valódi vagyok, és értéket képviselek. Ha nem tiszteled azt, aki vagyok, ha nem fogadsz el engem egész emberként, határokkal, az valójában minden lehetséges kapcsolat elutasítása. Ha valaki elutasít engem, mint valósággal és jogokkal rendelkező személyt, akkor nem lehet kölcsönös kapcsolatunk. Ez ilyen egyszerű, de mégis bonyolult. Ha úgy kezelek másokat, mint akiknek nincs értékük, nincs elismerésük, nincsenek szükségleteik, nincsenek határaik … akkor nincs remény köztünk semmilyen beteljesítő kapcsolatra.

A cikk forrása: https://adventistreview.org/magazine-article/sometimes-bitten