Hogyan olvassuk ma Ellen White írásait?

Denis Kaiser

Néhány évvel ezelőtt egy diákcsoporttal beszélgettem Isten szeretetének témájáról Ellen White (1827-1915) írásaiban. Az egyik diák így válaszolt: „Ellen White-ot egy olyan csoporton keresztül ismertem meg, amely nagyon törvényközpontú volt, és ez megnehezíti számomra, hogy megtaláljam benne Isten szeretetét”.

Tapasztalatom szerint a legtöbb tinédzser és fiatal felnőtt kemény bevezetést kapott Ellen White írásaiba, ahol őt a tiszta tanítás, a helyes értelmezés döntőbírájaként, és az életmóddal kapcsolatos kérdések fő szabályaként használták. Csak akkor javult a felfogásuk, amikor saját maguk „kóstolták” meg az írásait. Ez felveti azt a kérdést, hogy hogyan kellene megismertetnünk az embereket ennek a jelentős történelmi személyiségnek az írásaival, aki meghatározó szerepet játszott a Hetednapi Adventista Egyház megalapításában, és még ma is sok ember életére van hatással?

Hol kezdjük?

Felmerül a kérdés: „Ellen White olyan sokat írt. Hol kezdjem el?” A korabeli olvasók közül sokan személyesen ismerték, találkoztak vele, vagy olvasták gyakori cikkeit az adventista folyóiratokban. Általában tisztában voltak a beszédeiben és írásaiban szereplő központi motívumokkal és visszatérő témákkal, ami lehetővé tette számukra, hogy könyveinek olvasását ezen ismeretek hátterében végezzék.

Ma senki nem mondhatja magáénak azt az előnyt, hogy személyesen ismerte volna Ellen White-ot, találkozott vele vagy hallotta volna őt. E tapasztalat nélkül hátrányban vagyunk, ha meg akarjuk érteni azokat a dolgokat, amelyeket kifejezetten az ilyen háttérrel rendelkező emberek számára írt. Így az írásait gyakran félreértik és rosszul használják.

Bár nekünk nem lehetnek olyan első kézből származó élményeink Ellen White-tal kapcsolatban, mint kortársainak volt, úgy gondolom, megpróbálhatjuk úgy megközelíteni az írásait, hogy hasonló perspektívát alakítunk ki. Ez a „módszer” azon a valóságon alapul, hogy egyes írásai kifejezetten az adventista közönségnek íródtak, míg más írásait széles közönségnek szánta, adventistáknak és nem adventistáknak egyaránt.

Míg az utóbbi írások nem igényeltek semmilyen ismeretet Ellen White személyéről vagy az isteni ihletettségre vonatkozó állításáról, az adventista olvasóközönségnek szánt kiadványoknál fontos, hogy az olvasó legalább alapvetően megértse ezeket a pontokat. Javaslom, hogy olyan írásokkal kezdjük, amelyek nem igényelnek semmilyen háttérismeretet Ellen White-ról.

Széles közönségnek szóló írások

Ebben a kategóriában számos témában találhatunk írásokat: például az üdvösségről, Jézusról, a nagy küzdelemről, az oktatásról vagy az egészségről szólót. Az olvasás során központi gondolatai különösen láthatóvá válnak, és feltűnhet, hogy ezek áthatják összes írását.

A legfontosabb gondolatainak jó kiindulópontja a Krisztushoz vezető lépések, amelyet eredetileg 1892-ben adott ki az evangélikus Fleming H. Revell kiadó. Ez a Wesley-féle, arminiánus szemszögből megírt rövid, ébredési könyv gyönyörűen ír Isten jelleméről, és gyakorlati lépéseket ad ahhoz, hogyan váljunk kereszténnyé és maradjunk is azok. A könyv White egész szolgálatának számos kulcsfontosságú témáját felvonultatja: szeretet, hitelesség, lelkiség, elkötelezettség, növekedés, öröm.

Ellen White szolgálatát és másokkal való érintkezését a Jézus és a Szentírás iránti szenvedély vezérelte. A nagy küzdelemről szóló narratívájának központjában Jézus, mint Isten önzetlen, másokra összpontosító szeretetének végső megnyilvánulása áll. A Jézus élete (1898), a Gondolatok a hegyi beszédből (1896) és a Krisztus példázatai (1900) című könyvek Jézus személyével, életével, tanításaival és halálával foglalkoznak. A két utóbbi mű, a hegyi beszédről és a példázatokról szóló, eredetileg a Jézus élete része lett volna, de mivel az a könyv túl nagyra nőtt, külön adták ki.

A kozmikus konfliktus narrativáról szóló többi könyve – Pátriárkák és próféták (1890), Próféták és királyok (1917), Az apostolok története (1911) és A nagy küzdelem (1888, 1911) – Isten szeretetének jellegéről szól. Az 1János 4,16-ból kiragadott rövid gondolat – „Isten a szeretet” – a Pátriárkák és próféták című könyv első, valamint A nagy küzdelem utolsó mondata, így vált ez az egész narratíva keretévé.

A Nevelés (1903) című művében Ellen White hangsúlyozta, hogy „a valódi nevelés alapja a szeretet, éppen úgy, mint a teremtés és a megváltás alapja is.”¹ Az Isten és a többi ember iránti önzetlen szeretet az önzetlen szolgálat és minden igazi fejlődés alapja.

Ezt a test, az elme és a lélek harmonikus fejlődése segíti elő a legjobban. Mivel az igazi önzetlen szeretet megköveteli az akarat szabadságát, az „igazi nevelés” célja, hogy „kifejlesszük ezt az erőt a fiatalokban, hogy gondolkodó emberekké váljanak, és ne csupán mások gondolatait ismételgessék.”²

Végül ugyanezek a motívumok újra megjelennek A nagy orvos lábnyomán című könyvben (1905), amely a testi, érzelmi és lelki szükségben lévők önzetlen szolgálatának kézikönyve. Ez a fajta segítség Jézus szeretetét szemlélteti, ami „éltető erővé” válik. „Gyógyításával megérint minden létfontosságú szervet – az agyat, a szívet, az idegeket.”³ A kozmikus narratíva kontextusában tehát Isten szeretetének gyakorlati szemléltetése fontos eszközzé válik az emberek elérésében.

Korlátozott közönségnek szóló írások

Ha látjuk, hogy White Isten Krisztusban megnyilvánuló szeretetére összpontosít, és azt is, hogy ez hogyan érvényesül egyéni életünkben, felkészít bennünket, amikor az író adventista közönségnek szóló írásaihoz fordulunk. Mivel ezek a művek gyakran konkrét helyzetekre és körülményekre adnak választ, hasznos ismerni azt a kontextust, amelyben íródtak. Az Életünk és munkánk (1915) című könyv jó áttekintést nyújt Ellen White életéről, családjáról, élményeiről, látomásairól, utazásairól és egyebekről.

Az Ellen G. White Letters and Manuscripts With Annotations, 1. kötet, 1845-1859, (Ellen G. White magyarázatokkal ellátott levelei és kéziratai) megkísérli érthetővé tenni személyes interakcióit és ihletett tanácsait a történelmi kontextus hátterében. Ez magyarázhatja azt is, hogy fia, W. C. White (1854-1937) miért fejezte ki azt az igényt, hogy a Bizonyságtételek a gyülekezeteknek (1855) című kötet történelmi háttérinformációkkal együtt jelenjen meg.⁴

Ellen White egyes írásokat az egyház bizonyos csoportjai számára adott ki, akik feltehetően tisztában voltak szolgálatának fő irányvonalaival és hangsúlyaival. A Southern Work (1898, 1901), Az evangélium szolgái (1892, 1915) és a Counsels to Parents, Teachers, and Students (1913) ebbe a kategóriába tartoznak. Ezeknek az írásoknak az általános közönségnek szóló művei olvasása során szerzett perspektívából történő olvasása hasznosnak bizonyulhat.

Miután felfedeztük Ellen White fő érdeklődési köreit, megismertük őt, mint személyt, és megértettük a bizonyságtételek jellegét, jobban felkészülhetünk arra, hogy az írásaiból posztumusz összeállított kompilációkhoz forduljunk, mint például az Étrendi és táplálkozási tanácsok (1938), az Evangelizáció (1946), a Temperance (1949), a Boldog otthon (1952) és sok más.

Ellen White számos, az összeállításokban idézett kijelentése eredetileg konkrét körülményekre vonatkozott. Ezt mindig szem előtt kell tartani. Néha egymásnak ellentmondónak tűnő tanácsokat adott különböző embereknek, de lehet, hogy a körülményektől és kérdésektől függően különböző bibliai elveket alkalmazott.

A legtöbb hallgató, aki ezt a megközelítési módot alkalmazta Ellen White-ra, azt vallotta, hogy ez forradalmasította a személyéről, szolgálatáról és írásairól alkotott képét. Nemcsak kiegyensúlyozottabb perspektívát teremt, hanem lehetővé teszi számukra, hogy ezen írások tartalmát eredeti szándékukkal és céljukkal összhangban értékeljék.

1 Ellen G. White, Education (Mountain View, Calif.: Pacific Press Pub. Assn., 1903), 16. o.
2 Ibid., 17. o.
3 Ellen G. White, The Ministry of Healing (Mountain View, Calif.: Pacific Press Pub. Assn., 1905), 115. o.
4 Levél W. C. White-tól Guy Dailnek, 1929. aug. 28.

Forrás: https://www.adventistworld.org/how-to-read-ellen-whites-writings-today