Elvegyülő missziónáriusok

Minél inkább keresték a módját annak, hogy mások számára áldást hozzanak, annál több lehetőség kínálkozott számukra.

Mark és Julie két kislányukkal a vidéki Anglia képeslapba illő, aprócska városában bolyongtak. Az egész városban nem volt rajtuk kívül más adventista. Azért küldték őket, hogy „elvegyülő misszionáriusok” legyenek, és azon tűnődtek, hol kezdjék el.

Úgy döntöttek, hogy keresnek egy olyan otthont, ahol van egy nagy társalgó, ahová meghívhatják az embereket különféle eseményekre, és ahol akár előadásokat is tarthatnak. Felkerestek egy helyi ingatlanügynökséget, ahol elmondták, mik az igényeik. Az ügynök pontosan tudta, mire van szükségük! Anna, az ingatlan közvetítő, miközben körbevezette őket a házban, elmondta, hogy férje elhagyta, és egyedüli szülőként három kisgyermeket nevel és ezért nehéz helyzetben van. „Ha valaha is indítanak itt szülőknek szóló előadásokat, mindenképp szóljanak!”

Márkot és Julie-t a Jeremiás próféta könyvének 29,7. versének üzenete inspirálta. „Menjetek Babilonba, és legyetek áldás az ottani népnek”. Ha Anna számára áldásul szolgálnának a szülőket célzó előadások, lehet, hogy mások is élveznék azokat?

Amint Mark és Julie beköltöztek a kis családjukkal az új otthonukba, tucatnyi süteményt sütöttek, szép dobozokba csomagolták őket, és elvittek egyet-egyet a kis utcájukban lakó szomszédoknak. Lányaik, Lily és Lucy minden egyes ajtóban ott álltak, mosolyogtak, énekeltek és osztogatták a sütis dobozokat. Elvégre ki tudna visszautasítani egy boldog gyermek ajándékát? Julie azt mondta a szomszédoknak: „Kérem, élvezzék a sütiket, egy hét múlva pedig visszajövünk a dobozokért, hogy újra felhasználhassuk őket!”

A következő héten összegyűjtötték a konzervdobozokat. Miközben beszélgettek, többet tudtak meg a szomszédokról, és felajánlották, hogy segítenek, ha valamilyen problémával küzdenek. Julie ápolónő volt, Mark pedig autószerelőnek tanult, amikor főiskolára járt. Néhány hét múlva több szomszédot is meghívtak egy délutáni teázásra, gyümölcslézésre, sütizésre, a takarosan előkészített kertbe.

Minden nap keresték a módját annak, hogyan lehetnének áldás a szomszédságukban. Elvitték az öreg Tom Jonest a kórházi rendelésére. Segítettek Kate-nek megjavítani az autóját, és ott ültek Mrs Wilson mellett, miután elesett és eltörte a csípőjét, amíg a mentő ki nem jött. Annáról sem feledkeztek meg. Amikor a városban jártak, meglátogatták az irodájában egy házi süteménnyel, és beugrottak egy kis beszélgetésre. Julie talált egy szülői tanfolyamot, amelyet keresztények írtak, és amely készen állt a használatra. Csak annyi volt a dolga, hogy megmutassa a DVD-t, és elősegítse a témák körüli beszélgetést. Anna el volt ragadtatva a tanfolyamtól, és azt javasolta, hogy ajánlják fel a helyi iskola szüleinek, ahol szintén nevelőtanár volt. Az iskola ingyenesen rendelkezésükre bocsátotta a termet, és minden szülőnek meghirdette a tanfolyamot.

Julie egy kissé lámpalázas volt az első napon. Vajon minden simán fog menni, eljön-e bárki? Anna több közösségi média oldalon is megosztotta a tanfolyamot. Rengeteg szülőt ismert, akik küszködtek. A terem pedig gyorsan megtelt. A tanfolyam célja az volt, hogy a szülőket arra ösztönözze, hogy beszélgessenek egymással, barátkozzanak, és osszák meg egymással a kihívásaikat és ötleteiket.

Hamarosan Julie és Mark egy egyre bővülő csoport számára lehetett áldás. El voltak képedve, hogy mennyi módja van annak, hogy minél gyakrabban áldást közvetíthessenek mások számára. Például meghívtak egyszerre 2-3 szülőt, hogy találkozzanak velük egy helyi kávézóban, hogy jobban megismerhessék az életüket és a szükségleteiket. Minden egyes szükséglet lehetőség lehetett arra, hogy áldást osszanak.

Más lehetőségeket keresve arra, hogy barátokat szerezzenek és megáldjanak embereket, Julie csatlakozott egy női kézműves csoporthoz, Mark pedig önkéntesként segített egy tinédzsereknek szóló fociklubban. Még Lily és Lucy is csatlakozott: jelentkeztek úszásoktatásra és egy gyermekzenekarhoz, hogy barátkozhassanak más gyerekekkel és családjaikkal.

Minél többet kerestek… annál többet találtak…

Minél többet keresték a módját annak, hogyan áldjanak meg másokat, annál több lehetőség adódott az útjukba. Amikor Anna kórházba került műtétre, nagyon megkönnyebbült, hogy a gyermekei Markkal és Julie-val maradhattak. A helyi város felkérte Markot, hogy üljön be a városfejlesztési bizottságukba, sőt a házaspár még támogatást is kapott a szülői projektjük kibővítésére és más közösségi csoportok indítására.

Mark és Julie összebarátkoztak az emberekkel, és megmutatták nekik Isten szeretetét. Minden este imádkoztak minden egyes személyért, aki a kapcsolati listájukon szerepelt. Aztán megvárták, hogy az emberek megkérdezzék őket Istenről és a hitükről, amikor készen álltak arra, hogy többet tudjanak meg, mert fontosnak tartották, hogy a Szentlélekre bízzák az időzítést és a folyamatot.

Nyolc évvel később, amikor elköltöztek, hogy máshol is elvegyülő misszionáriusokként dolgozzanak, volt egy apró, működő gyülekezet abban a kisvárosban, 40 taggal. Mark és Julie pedig a mai napig is „elvegyülő misszionáriusok”.

Egy imádkozó férfi

Hogyan legyünk áldás Babilonban?

„Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!” (Jer 29,7 RÚF)

Imádkozzatok a helyi lakóközösségetekért, településetekért, kérve Istent, hogy áldja meg békével, és tegye lehetővé, hogy virágozzék.

Gondolkozzatok el, hogyan áld meg benneteket, hogy továbbadhassátok az áldást másoknak.

Tudjátok meg, hogy a környezetetekben melyek a legnagyobb szükségletek, és keressétek a segítségnyújtás módját.

Kérjétek Istent, hogy mutassa meg nektek, hol lehettek áldás a városotokban.

Szándékosan döntsétek el, hogy minden héten vagy akár minden nap áldás lesztek legalább egy másik ember számára a környezetetekben.

Ha vannak gyermekeitek, vonjátok be őket is az áldásosztásba.

Csatlakozzatok helyi klubokhoz vagy önkéntes csoportokhoz, hogy szélesítsétek a befolyásotokat és a hálózatotokat.

Rendszeresen látogassátok meg szomszédaitokat szezonális ajándékokkal, például kerti terményekkel, pékáruval vagy házi készítésű üdvözlőlapokkal.

Fogadjatok be embereket az otthonotokba, és osszátok meg velük vendégszereteteteket.

Indítsatok el olyan kisebb projekteket, amelyek áldást hoznak a szomszédságra – kampányoljatok biztonságosabb útkereszteződésért, szedjétek össze a szemetet, barátkozzatok magányos emberekkel, telepítsetek egy kertet a környékbelieknek, és így tovább.

Imádkozzatok azokért az emberekért, akik számára áldást hoztatok, és kérjétek a Szentlelket, hogy vezesse a kapcsolataitokat.

Készítsetek egyszerű nyomtatott kártyákat, amelyeket megoszthattok a szomszédaitokkal, felajánlva, hogy apró dolgokban segítetek nekik, és megadva elérhetőségeteket.

Tudakoljátok meg az emberek születésnapját, és lepjétek meg őket egy apró figyelmességgel.

Támogassátok a helyi kisvállalkozásokat, hogy az emberek megismerjenek titeket. Működjetek együtt velük olyan módokon, amelyekkel megáldhattok másokat.

Miközben elvegyülünk és megáldunk másokat, élő példái vagyunk Isten szeretetének, segítünk megnyitni szívüket és elméjüket, hogy rácsodálkozzanak. Ha rajtunk keresztül pozitív képet kapnak Istenről, akkor a maga idejében Hozzá fordulnak majd.

Cikk forrása: https://ted.adventist.org/news/mingling-missionaries

Eredeti cikk írója: Karen Holford