COVID-os közöttünk!

Vigyázat, valaki COVID-os közöttünk!

Tesztelték és pozitív lett! A diagnózis egyértelmű, a vírus megtalálta és tápláléknak tekintette a testét. Eleinte csak láztünetek, majd, ha sikerül birtokba venni a tüdőt, nehéz légzés, általános gyengeség. A kerítésre, jól látható helyre piros papírt függesztettek: „Itt járványügyi megfigyelés alatt álló személy tartózkodik. Tilos a belépés.”

Őt is tesztelték, és ő is pozitív volt, már 12 éve. A piros papírnál is rosszabb bizonyítványt kapott a közvéleménytől. Mindenki tudta. Beszélni sem kell róla, csak a távolságot tartani. A törvény világos rendelkezése szerint nem kompatibilis a közösséggel, az istentisztelettel, a személyes kapcsolatokkal egy ilyen ember. Tisztátalan, reménytelen. Vérfolyásos. A tiszta tömeg elkerülte, nem beszélt vele csak róla. Tudta mindenki, hogy ő a hibás, magának kereste a bajt, Isten megbüntette, ezért nincs közük hozzá. Miközben mindenki elkerülte, Jézus letért az útról és „véletlenül” pont arra ment, ahol a piros tábla volt. Csak Ő hallotta a nő hangtalan kiáltását, csak Ő vette észre a szemében a reménytelen fájdalmat, csak Ő látta meg, hogy pislákoló hite kapaszkodót keres. Egyetlen szükségben lévő, jelentéktelen, kivetett, tisztátalan ember eltérítette a sokkal nagyobb szenzációt ígérő Jairus-projekttől. Aznap csak egy tisztátalan gyógyult meg. A „tiszta tömeg” nem kapott életadó erőt Jézustól.

Mi közünk ehhez a történethez? Az egyik testvérünk, aki piros lapot kapott, nehezen vészelte át a házi karantént. Megkérdeztem tőle: hányan hívtak fel a gyülekezetedből, hányan ajánlották fel, hogy bevásárolnak neked, hány „imádkozunk érted” bátorítást kaptál? A válasz meglepett. Ma ő, mert valaki felelőtlen volt és nem védte, amikor találkozott vele; holnap te lehetsz ebben a helyzetben. Nem kell fizikailag megérintened, mert csak Jézus tisztasága ragályos, a miénk nem, mert nem vagyunk azok. De megszólítani, az utcáról integetni neki, a kapuba tenni a vásárolt élelmiszert, imádkozni érte, írni neki, a legjobb válasz. Tudni fogja, hogy így is ember, szeretve van és értékes. Ha a körülötted élők ajtaján látod a piros jelet, dobj egy cetlit a postaládába: itt a számom, szívesen segítek bármiben, együtt érzek! Jézus letért az útról érted, most rajtad a sor! (Lk 8,43-48; lásd még Mk 5,25-34)

Nincs időnk vitatkozni a maszkról, a vírussal kapcsolatos statisztikákról, az oltásról meg hasonlókról. Körülöttünk testvéreink és embertársaink, egyre többen, nehéz helyzetbe kerülnek. Ha valamikor volt alkalmatos idő megmutatni milyen Jézus, akkor most van.

Kevesebb szó és több személyes jelenlét a másik életében. Az örökkévaló evangélium ma így kerülhet az ég közepére.

Ősz-Farkas Ernő
DET elnök