„Ekkor megparancsolta a fáraó egész népének: Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba, csak a leányokat hagyjátok életben! Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját. Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette. De, amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé. A gyermek nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele. A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, szolgálói meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a cselédjét, és kihozatta azt.” (2Móz 1,22 – 2,5)

A napokban a személyes igetanulmányozásom során a fenti igékhez érkeztem. Miközben elmélkedtem az olvasottakon a figyelmem egy olyan szempontra terelődött, melyre eddig – a szakasz előző években való tanulmányozása során – nem figyeltem fel.

Sátán sugallatára – hiszen ismerte Isten megváltási tervét és Izrael szerepét ebben a tervben – az egyiptomi hatalom halálraítélt minden születendő héber fiút. Egy Lévi nemzetségéből származó házaspárnak fia születik. A környezetük őt is figyeli, mint minden héber családot, figyelnek, hogy mi történik, hogy mikor születik fiú, hogy megöljék. A házaspárnak sikerül három hónapig rejtegetni úgy, hogy a környezete nem veszi észre. De három hónap után már nem tudják ezt megtenni, ott van a veszélye, hogy bármikor rájönnek, és akkor halál a sorsa a gyermeknek.

Ekkor egy gyékénykosárba teszik és azt ráhelyezik a Nílusra. Megbízzák a fiú nővérét, hogy figyelje mi történik, hogy hogyan fogja Isten megőrizni a gyermeket, mert valószínűleg ebben nem kételkedtek. A fáraó parancsa az egyiptomiak felé az volt, hogy minden megszületett héber fiúgyermeket dobjanak a Nílusba. Tehát megsemmisítésük eszközei az egyiptomi emberek és a Nílus folyó. Isten ezzel szemben a megsemmisítésükre szánt eszközöket használja fel Mózes megmentésére: a Nílust és egy egyiptomit, méghozzá a parancs kiadójának, a faraónak a lányát. Pontosan azon eszközök által védi meg Isten Mózest, amely eszközöket – sátáni sugallatra – a fáraó a fiúgyermekek elpusztítására szánt. Ilyen Istenünk van!

A nagy küzdelemben Isten ellenfelének biztos célja van a jelenlegi vírusjárvánnyal. Többek között szét akarja verni a közösségi életünket, amely a kereszténységünk egyik alapja, és el akarja lehetetleníteni küldetésünket, a missziót. Gondoltunk már arra, hogy Isten, ahogyan akkor, Mózes idejében az ő elpusztítására szánt eszközökkel mentette meg Mózes életét, esteleg ma is a vírusjárványt a javunkra fordítja? Mert ő megteheti, ez nem kérdés.

Ha ezen gondolkodnánk, ha Tőle kérnénk bölcsességet, hogy mutassa meg a hogyanokat, lehet, hogy megszűnne az a sok megosztottság, ami sorainkban előfordul a járvánnyal kapcsolatos kérdésekben, maszkkal vagy maszk nélkül, beoltva vagy oltatlanul stb. vagyis a mi és ők, az én és ő szembenállások, a megmerevedett frontok megszűnnének és együtt keresnénk a megoldást:

  • hogy az Istennel szemben álló erő és annak eszközei, melyeket a közösségi élet és missziós megbízásunk ellehetetlenítésére „kitalált”, az ellenkező hatást gyakorolja egyéni és közösségi életünkre.
  • hogy a felépült falak és megmerevedett frontok helyett az egység eszköze legyen a 2019-ben indult vírusjárvány és annak következményei.
  • hogy közösen megtaláljuk a járványhelyzet „mózeskosarát a Níluson és a fáraó lányát”.

És miközben keressük imádkozó lelkülettel a megoldásokat – amelyek lehet, hogy némileg különbözni fognak az egyén és az adott gyülekezett helyzete, lelki ajándékai, környezete miatt, de egy célt szolgál és nem egymással állít szembe, hanem egyeséget teremt – gondoljunk arra, hogy jelenleg nincsenek biztos megoldásaink a kérdésre, de tudjuk, hogy Istennek vannak. Ezt kellene közösen megtalálni, mert Ő a pusztításunkra szánt eszközöket is felhasználhatja a megmentésünkre!

Talán, ha a közösségi médiában, személyes beszélgetésekben, fórumokon fellelhető egymásnak feszülés helyet a „mózeskosarat és a fáraó lányát” keresnénk hasznosabb lenne…

Bihari Csaba
Bp. újbudai körzet lelkésze