Egy álom vált valóra

Megragadott bennünket az áramlat sodrása

A millerita mozgalom lángolása 1844-ben ért véget, amikor Jézus nem jött el a várt módon, de egy kis csoport továbbra is elkötelezett maradt. Az az időszak kihívást jelentett, mert egyedi és népszerűtlen hitük nevetségessé tette őket. Hittek a szentély megtisztításának új értelmezésében; abban, hogy a hetedik napi szombat a helyes istentiszteleti nap; és egy fiatal, tizenéves korában járó nő látomásaiban.

1848 novembere sorsfordító pillanat volt a „kis nyáj” számára. Ellen White-nak volt egy másik látomása is, amelyben isteni útmutatást kapott, amelyet férjével, Jamesszel kellett megosztania. „Van egy üzenetem számodra. El kell kezdened nyomtatni egy kis újságot, és el kell küldened az emberekhez. Nem baj, ha kicsiben kezdődik; de ahogy az emberek olvassák, küldeni fognak neked eszközöket, amelyekkel nyomtathatsz, és ez már az első pillanattól kezdve sikeres lesz. Megjelent előttem, hogy ebből a kis kezdetből a világot tisztán körbejáró fényáradat lesz.”1

Ez nemcsak egy folyóirat, hanem egy felekezet kezdete is lett, amely imádságos tanulmányozás és eszmecsere révén alakult ki. F. D. Nichol, a Szemle (angolban Review) régóta szolgáló szerkesztője 1949-ben (100 évvel később) úgy jellemezte a folyóiratot, mint „az adventi mozgalom egyházi lapját”; a lap és az egyház története egyaránt „felgyorsítja a pulzusodat, felkavarja a hűségedet, és megújítja a meggyőződésedet, hogy Isten velünk van.” 2

1999-ben William G. Johnsson szerkesztő így fogalmazott: „A Szemle az egyház élharcosa. A Szemle arra törekszik, hogy képviselje az egyházat, hogy előmozdítsa az egyházat, és hogy kifejezze az egyházat. Az adventisták még mindig igyekeznek nyitottan keresni a ‘jelenvaló igazságot’, ezért a Review kihívja az egyházat arra a ragyogó látomásra, arra a hegyen lévő világosságra, amelyet az egyház Ura tartogat az egyház számára… A Szemle az egész egyház lapja, egy olyan hely, ahol az olvasók tanulnak, kapcsolatba lépnek egymással, beleszólhatnak, és segíthetnek formálni a mi lendületes közösségünket.” 3

175 év telt el azóta a látomás és mennyei utasítás óta, hogy indítsunk egy „kis újságot”. A Szemle munkatársai nem lankadtak Isten által adott feladatuk teljesítésében. „Egy tucatnyi szerkesztőből, fordítóból, tervezőből és lektorból álló emberi hálózat járja ma már körbe a világot, amelyet nyolc kiadóház több száz sajtós munkatársa támogat Indonéziától Koreán át az Egyesült Államokon át Németországig” – írta 2010-ben a legutóbbi szerkesztő, Bill Knott. „A szombat minden időzónában szívesen látott áldásos időszakán kívül egész évben vannak, akik minden hét minden napjának minden órájában dolgoznak az Adventista Szemlén (Adnvetist Review) vagy az Adventista Világon (Adventist World).” 4

Ebben a hónapban ünneplem én is az Adventista Szemlénél töltött 22 éves munkásságom évfordulóját. Három szerkesztővel dolgoztam közvetlenül együtt, egy negyediket pedig jól ismertem. Ha belegondolunk, hogy mindössze 12 szerkesztő volt a lap történetében, ez nem kis teljesítmény.

Évekig Harry Anderson három festménye lógott a Review irodájában. Az első Ellen White 1848-as látomását ábrázolta, a jobb felső sarokban „fényáramokkal” körülvett földdel. A második James White-ot ábrázolta, amint fejét a kezére támasztva azon gondolkodik, mit írjon az első kiadáshoz, miközben felesége, Ellen mellette állt, és bátorította őt. Az utolsó ismét James White-ot ábrázolta, aki ezúttal a nyomdából sétált, kezében a The Present Truth (a Szemle elődje, amely az évek során több névváltoztatáson ment keresztül) első kiadásával megtömött tarisznyával. Az évek során, amikor ránéztem ezekre a festményekre, és láttam a földgömböt körülölelő fényáramlatokat, felismertem, hogy én és a kollégáim valahol azokban az energiaörvényekben vagyunk, amelyeket 175 évvel ezelőtt megjósoltak. Még mindig elkötelezettek vagyunk a jövőkép és a küldetés teljesítése mellett. Ez már nem egyszerűen egy angolul nyomtatott „kis lap”, hanem több nyelven, több kiadásban, weboldalon, valamint audio- és vizuális médiában létezik. Isten által irányítottak vagyunk. Isten által fenntartottak. Egy álom vált valóra, megragadott bennünket az áramlat sodrása.

1 Ellen G. White, The Publishing Ministry (Hagerstown, Md.: Review and Herald Pub. Assn., 1983), p. 16.
2 F. D. Nichol, in Review and Herald, May 5, 1949, p. 3.
3 William G. Johnsson, in Adventist Review, July 29, 1999, p. 3.
4 Bill Knott, in Adventist Review, Oct. 28, 2010, p. 6.

Cikk írója: Merle Poirier

Cikk forrása: https://adventistreview.org/magazine-article/living-the-dream