Egy adventista történész az egyház vallásszabadság iránti elkötelezettségét követi nyomon

Az IRLA világkongresszusán Dr. David Trim a szervezet erőfeszítéseinek hátterét ismerteti.

David Trim előadást tart a Nemzetközi Vallásszabadsági Szövetség történetéről az augusztus 22-i 9. világkongresszuson. [Fotó: Marcos Paseggi, Adventista Szemle]

Küzdeniük kell-e a hetednapi adventistáknak azért a jogért, hogy szabadon, lelkiismeretük szerint imádhassák Istent? Vagy, mivel azt akarják, hogy Jézus visszajöjjön, egy nemzeti vasárnapi törvényt kellene lökdösniük, hogy kiváltsák a földi végső eseményeket és az Ő visszatérését?

Ezek azok a kérdések, amelyeket a 19. század második felében az adventista úttörők és tagok gyakran feltettek maguknak. Végső soron az ezekre a kérdésekre adott válaszok alakították és formálták az egyház hosszú távú elkötelezettségét a lelkiismereti szabadság védelmében végzett érdekérvényesítő erőfeszítések iránt – mondta Dr. David Trim adventista történész, miközben 2023. augusztus 22-én előadást tartott a Nemzetközi Vallásszabadság Szövetség (IRLA) kilencedik világkongresszusán az Egyesült Államokban, a Maryland állambeli Silver Springben.

Trim, a Generál Konferencia levéltári, statisztikai és kutatási osztályának vezetője megosztotta a vallásszabadság támogatóival az adventista úttörők érdekérvényesítő erőfeszítéseit, amelyek 1893-ban az IRLA megalapításához vezettek. „Érdemes feltárni ezt a történelmet” – mondta Trim – „hogy megértsük az IRLA DNS-ét”.

AZ UTOLSÓ IDŐK ESEMÉNYEINEK ERŐLTETÉSE?

Trim először a korai adventista egyházi vezetők és tagok vallásszabadsággal kapcsolatos, gyakran ambivalens gondolatairól beszélt. Az adventistáknak bele kell-e avatkozniuk, vagy csak hagyniuk kell, hogy az események úgy alakuljanak, ahogyan azt a bibliai próféciák szerintük megjósolták? Válaszában John Grazot, az IRLA korábbi főtitkárát idézte, aki a Hetednapi Adventisták Enciklopédiájában azt írta, hogy „a fiatal Hetednapi Adventista Egyház, apokaliptikus jövőképének ellenére, úgy döntött, hogy határozottan ellenez minden olyan jogszabályt, amely egy vallási pihenőnapot támogatna”.

Trim szerint a feszültség, amelyre Graz utal, egyrészt „a Hetednapi Adventista Egyház által vallott prófétai tanításban rejlett, amely szerint a vasárnap törvény Egyesült Államok általi kikényszerítése a végső eszkatológiai forgatókönyv egyik ismertetőjele lenne; ez ütközött a hetednapi adventisták azon igényével, hogy vasárnap törvénytől mentes legyen a hétköznapi életük része”.

Egyes úttörők úgy gondolták, hogy az adventistáknak provokációval kellene országos vasárnapi törvényt hozniuk. Ez „alapvetően arra kötelezné Krisztust, hogy második eljövetelével megindítsa a millenniumot” – magyarázta Trim, hozzátéve: „Ez egyike volt azoknak a szélsőséges elképzeléseknek, amelyeket a hetednapi adventisták egészében véve soha nem fogadtak el… Az az elképzelés, hogy Krisztust cselekvésre lehetne kényszeríteni, enyhén szólva is sajátos volt”.

A VASÁRNAPI TÖRVÉNYHOZÁS HATÁSA

Ugyanakkor a korai adventistáknak gyakorlatiasabb megfontolásai voltak, amikor szembesültek a helyi és állami vasárnapi törvények szentesítéseivel, mondta Trim: „A legtöbb hetednapi adventista vidéken élt, és mivel szombatonként nem dolgozhattak a farmjaikon, szükségessé vált számukra, hogy a munkát vasárnap folytassák” – mondta. A 19. század vége felé „míg többször nem érvényesítették a vasárnapi törvényeket, addig sok esetben betartatták őket”.

Jennifer Woods, a Hetednapi Adventista Egyház Észak-Amerikai Divíziójának Lake Union Területének közügyekért és vallásszabadságért felelős osztályvezetője köszönti a résztvevőket és bemutatja az előadót augusztus 22-én. [Fotó: Marcos Paseggi, Adventist Review].

Trim kifejtette, hogy több esetben adventistákat bírságoltak meg és vittek börtönbe az említett vasárnapi törvények miatt, egy esetben pedig egy hetednapi adventista férfi meg is halt a börtönben, miután szigorú körülmények között tartották fogva. „Így a hetednapi adventisták számára természetesen ösztönzőleg hatott, hogy a vallásszabadság szószólóivá váljanak” – mondta Trim, és így is tettek.

A Hetednapi Adventista Egyház nyugat-közép-afrikai, elefántcsontparti székhelyű divíziójának vallási vezetőiből és szószólóiból álló küldöttség csoportképet készít az IRLA 9. világkongresszusának szünetében. [Fotó: Marcos Paseggi, Adventista Szemle].

Trim beszámolt arról, hogy az 1880-as években egy korai kampány során, amely azt célozta meg, hogy az amerikai kongresszus fogadjon el egy nemzeti törvényt a vasárnap szentként való megtartásáról, az adventista úttörő, Alonzo T. Jones és mások konkrét érdekérvényesítő erőfeszítésekkel reagáltak a törvényjavaslat ellen. „Az adventista apokaliptikus forgatókönyv ellenére az adventisták úgy döntöttek, hogy ellenzik a nemzeti vasárnapi törvényt” – mondta Trim. 1888-ban Jones tanúvallomást tett az amerikai szenátus oktatási és munkaügyi bizottsága előtt. Végül azt a törvényt soha nem fogadták el.

AZ IRLA MEGALAPÍTÁSA

Ebben az összefüggésben alakult meg az IRLA 1893-ban – emlékeztette Trim a rendezvény résztvevőit. Az IRLA tagjai az 1893. márciusi „Alapelvekről szóló nyilatkozatban” kijelentették: „Hiszünk a polgári kormány támogatásában és hatalmának alá vetjük magunkat”, ugyanakkor „tagadjuk bármely polgári kormánynak azt a jogát, hogy vallási kérdésekben törvényt alkosson”. A dokumentum más kikötések mellett hozzátette: „Úgy gondoljuk, hogy helyénvaló, sőt minden ember előjoga kell, hogy legyen, hogy saját lelkiismerete szerint gyakorolja vallását”.

Miután az IRLA megszervezte magát, munkája nemzetközivé vált, mivel több kontinensen is irodákat nyitott, és 1906-ban elindította a Liberty magazint, amely a mai napig működik.

Trim kitért más kulcsfontosságú adventista személyek szerepére is az IRLA történetében és fejlődésében, köztük Charles Longacre és Jean Nussbaum, akik az 1930-as években Genfben (Svájc) a Népszövetség előtt tanúskodtak a 13 hónapos naptár és a hét napjait megváltoztató 13 hónapos terv ellen.

A BEFOLYÁS KITERJESZTÉSE

További fejlemények közé tartozott az IRLA 1946-os jogi bejegyzése, amely Trim szerint a szervezet hatókörét minden felekezet egyéni tervét felülmúlva terjesztette ki. „Ezt a stratégiát követve az IRLA aktívan megkereste … mindazokat, akik osztották nézeteiket és filozófiájukat a minden ember számára biztosítandó vallásszabadságról, valamint az egyház és az állam szétválasztásáról”.

Az IRLA nagyon aktív volt az 1950-es és 1960-as években, mondta Trim. Konkrétan utalt egy 1958-as találkozóra az ENSZ Közgyűlésének elnökével. Az IRLA első kongresszusára 1977 márciusában került sor Amszterdamban, Hollandiában. Trim ismét Grazot idézte, aki azt írta, hogy az első kongresszus után „az IRLA újra aktivizálódott, és a következő évtizedekben a tevékenység új időszaka kezdődött. Nyilvános események sorozata tette az IRLA-t a vallásszabadság egyik legfontosabb nemzetközi szövetségévé”.

Trim szerint a szervezet újjáélesztését Bert B. Beach 35 éves vezetése segítette, akit 1980-ban választottak meg az IRLA főtitkárává, majd John Graz, aki 1995-2015 között volt az IRLA főtitkára. „1977-től kezdve regionális IRLA-kongresszusokat szerveztek az öt kontinensen, [és] 1996-2015 között több mint 40 nemzetközi kongresszust és szimpóziumot tartottak” – számolt be Trim.

1999-ben az IRLA létrehozta a Szakértői Testületét, amely Trim szerint a vallásszabadság egyik legfontosabb szellemi műhelyévé vált, és befolyása túlmutat az adventista egyházon. A Szakértői Testület több jelentős nemzetközi nyilatkozatot és irányadó elveket készített a vallásszabadságról, a hittérítésről és az oktatásról.

130 ÉVES SZENVEDÉLY

Trim végezetül hangsúlyozta, hogy az IRLA 130 éves fennállása során a szervezet szenvedélyesen kiállt a vallásszabadság mellett. Annak ellenére, hogy az adventista egyházon belüli aktivizmusból született – tette hozzá -, „a szervezet már régóta túlmutat azon a felekezeten, amelyből létrejött, és tartalmat közvetít a vallásszabadságért minden vallású és nem vallásos ember számára”.

Ebben az összefüggésben Trim elmondta: „Ahogy új kihívások merülnek fel a vallásszabadsággal kapcsolatban, szükség lesz az IRLA-ra”.

Cikk forrása: https://adventist.news/news/adventist-historian-traces-churchs-passion-for-religious-freedom

Cikk írója: Marcos Paseggi